Ötvenkét éves és csúcsformában van, pedig már régóta nem a külsejéből él. A kilencvenes évek egyik leghíresebb szupermodellje ma elismert fotográfus, stílusikon és olyan életművész, akitől szívesen fogadjuk az inspirációt.

1990. A kábeltévék épphogy bekerültek otthonunkba, és délutánonként a tizenéves generáció egy emberként szívta magába azt a függést okozó audiovizuális élményt, amit a Music Television jelentett. És jött az a bizonyos fekete-fehér klip, amely mindannyiunkban felkeltette az ébredező szexualitást: Chris Isaak Wicked Game-je. Az énekes, miközben arról dúdol, nem akar szerelembe esni, meztelenül ölelkezik a fekete homokos tengerparton egy világító szemű, sötét hajú, döbbenetesen szép nővel – aki nem más, mint Helena Christensen. „Örökké hálás leszek Herb Rittsnek ezért a kisebb csodáért” – mondta később Christensen, a világhírű divatfotósra utalva, aki ez alkalommal a videó rendezőjeként alkotott maradandót. „Fogalmam sem volt, hogy ennyire erős érzelmeket kelt majd a nézőkben. Főleg, mivel a meleg láván és az éles köveken futva csupa seb lett a lábam. Borzalmas volt a forgatás, de végül minden pillanata megérte!”
Gyerekkori fotói tanúskodnak róla, hogy világéletében szép volt, őt nem kellett kikupálni és plasztikai műtétek sorára küldeni, hogy modell lehessen. Vonásaiban ott őrzi perui származású édesanyja különleges karakterét, tengerzöld szeme pedig dán édesapja öröksége. Még kisbaba volt, amikor egy pelenkareklámban szerepelt, tizenhét évesen Dánia szépségkirálynője lett, négy évvel később pedig már Peter Lindbergh fotózta az angol Vogue címlapjára. Hamarosan Karl Lagerfeld vette a szárnyai alá, és a Chanel kampányában szerepelt. Eleinte furcsának találta a divatipar körüli nagy felhajtást, mert, ahogy mondja, hazájában nem tulajdonítottak ennek túl nagy jelentőséget. Ő viszont kiélvezte, amit a sorstól kapott. „Elképesztően szerencsés vagyok – mondja karrierjéről. – Olyan sok fantasztikus élményben lehetett részem.” Az 1990-es évek legnagyobbikainak egyike lett – ez volt a szupermodellek, Cindy Crawford, Claudia Schiffer, Naomi Campbell és Linda Evangelista kora. A genetikai lottó nyertesei, mégis hús-vér nők: magasak, vékonyak, szép arcúak, de erőt és egyéniséget sugároznak. „Jó volt együtt lenni velük, sok mindenen átsegítettük egymást, de jókat is nevettünk. Olyan volt ez az egész, mint egy őrületes iskolai lánytábor” – nyilatkozta Christensen.

A fotográfus

Miközben ma is gyakran feltűnik magazinok oldalain, Helena Christensen már régen nem csupán modell. Érettségi után elindult autóstoppal világot látni, ekkor kezdődött a fotográfia iránti szenvedélye. Jó és elismert fényképész lett, aminek persze oka az is, hogy huszonöt éven át az egész élete fotózásokból állt. A legnagyobbaktól tanult és nyert ihletet, mint Peter Lindbergh vagy William Klein. Mindez azonban nem lett volna elég, a szakmában elért sikereihez szükséges különös látásmódja is. Egyfajta sötét romantika, spontaneitás és mély emberismeret türköződik képeiről. Olyan hírességekről készített portrét, mint Liv Tyler, Orlando Bloom, Bono, Michael Stipe és Robbie Williams, mégis, amikor megkérdezik, melyik anyagára a legbüszkébb, azt a klasszikus fotóriporteri feladatot említi, amelyben egy alkoholista, nincstelen öregembert követett végig a New york-i éjszakában, hogy bemutassa nehéz életet. 2015-től olyan sorozatokat is készített, amelyekkel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkáját támogatta, négy évvel később pedig jószolgálati nagykövetté választották. Menekült, lakhelyüket elhagyni kényszerült emberek történetét örökíti meg szerte a világon, így küzd a jogaikért. Tudósított a kelet-ukrajnai konfliktusról, járt Ruandában, szíriai, iraki és szomáliai menekülttáborokban. Képein nem csak szomorú, elcsigázott tekintetek sorakoznak, hanem mosolyok is, megmutatva, hogy az ember minden körülmények között ragaszkodik a boldogság lehetőségéhez.

Mindeközben a divat világának sem fordított hátat, olyan rangos magazinokban publikálták az általa készített felvételeket, mint az olasz Vogue, a Harper’s Bazaar és az Interview. Sőt, a Nylon című divatlapnak, mely ma már online működik, társalapítója is volt.

Egy róla készült tévéfilmben elmondta, csak akkor érzi elemében magát, ha van nála kamera, így biztosan nem szalaszt el valami szépséget. „A képek, amiket nem készítettél el, egész életedben kísértenek” – tette hozzá.

Romantikus alkat

„Szeretem a melankóliát, imádom, ha esik, jó olvasni, zenét hallgatni és romantikus stílusban öltözködni. Hiszem, hogy minden embernek megvan ez az oldala” – vallja Helena, aki Christianshavnban nőtt fel, Koppenhága egy falusias, kávézókkal és kanálisokkal teli negyedében, ahol mindenki ismeri egymást. „Bárhol jártam is, bármit láttam a világban, az igazi gyökereim itt vannak, ide húz a szívem, és itt élnek, akiket a legjobban szeretek” – meséli. A ház, ahol felnőtt, 1626-ban épült, Helena imád mindent, ami régi. Szívesen élne a tizenkilencedik században, ahogy mondja, még a fűző sem zavarná, ha úgy öltözhetne, mint az akkori arisztokraták. Szenvedélyesen gyűjti a régiségeket, New york-i lakása, észak-dániai és New York állambeli nyaralója egyaránt tele van antik és vintage kincsekkel. Az oldtimer autók rajongója, az első Morris Minorját húszévesen vette.

A szív dolgaiban is romantikus. Michael Hutchence-szal, az INXS frontemberével hónapokon át csak telefonon beszélgettek, mielőtt találkoztak volna, azután öt évig voltak együtt. „Azért persze tudtam, hogy néz ki, és ő is tudta, én hogy nézek ki” – teszi hozzá Christensen. „Szeretetteljes volt, gondoskodó, mélyen gondolkodó alkat. Óriási hatással volt rám. A legelsők között volt, akiket szerettem és elveszítettem” – emlékszik a tragikusan korán elhunyt énekesre.

1998-ban, huszonkilenc évesen ismerte meg Norman Reedust, akit akkor még leginkább a szobrászat és a festészet kötött le, később azonban befutott színész lett – Magyarországon elsősorban a The Walking Deadből ismerhetik. Rögtön tudták, hogy gyereket akarnak, és hamarosan meg is született Mingus Lucien Reedus, aki az anyukája kiköpött mása, csak szőke hajjal és fiúváltozatban. Bár a szülők már nem élnek együtt, nagyon jó viszonyt ápolnak, és rendszeresen találkoznak hármasban. Norman Reedus néhány éve Diane Krugerrel jött össze, egy kislányuk is született, és szent a béke, a két nő is jóban van egymással.

Lucien korán hozzászokott a reflektorfényhez, gyerekként ott volt számos divatbemutatón és filmpremieren a szüleivel, kamaszkorában pedig maga is modellkarrierbe kezdett. Ő sem alulról indult a szakmában, a Calvin Klein kifutóján debütált. Tavaly gyönyörű édesanyjával együtt pózolt a Victora’s Secret fehérneműmárka anyák napi kampányában (persze, nem fehérneműben). Az édesanya így nyilatkozott a fiáról: „Fantasztikus ember, mindennél jobban szeretem. Mindig meghat az izgalmas, okos, laza és kedves gondolkodása, az eleganciája. Nagyon hálás vagyok, hogy az anyukája lehetek!”

Helena Christensen és fia, Lucien, aki édesanyját követi a modellpályán

A szépség és a romantika iránti vonzalma sok más területen is sikert hozott Christensennek. A Strangelove nevű parfümkészítő cég kreatívigazgatója, az illatok történetét, narratíváját alkotja meg. Azt írják róla, éppen veleszületett érzéke a ritka és szokatlan szépség iránt teszi a csapat nélkülözhetetlen tagjává.

Barátnőjével, Camilla Staerkkel hasonló okokból alapították meg saját nevüket viselő cégüket, amely divattal, lakberendezéssel, építészettel és fotográfiával egyaránt foglalkozik. Stílusuk alapja a dán kulturális örökség és a vintage, amely azonban keveredik Hollywood aranykorának eleganciájával és valami sötét titokzatossággal.

Amikor az emberiségnek szembe kellett néznie a koronavírus-járvánnyal, ők hárman vonultak karanténba, Camilla, Helena és Lucien. A helyszín a szupermodell New York állambeli nyaralója, a természet lágy ölén, a Catskill-hegységben. Magukkal vitték háziállataikat, a szürke nyulat és a Kuma nevű ausztrál juhászkutyát, akinek az egyik szeme metsző kék, a másik melegbarna. Az Instagram tanúsága szerint ez a nyaraló olyan otthonos, hogy legszívesebben mi is ott ejtőznénk velük: a kandallótól az antik állókádon és a régiségek miriádján át a fákkal körülvett teraszig minden egyfajta stílusos eklektikává áll össze, ami ráadásul egészen elérhetőnek tűnik – ahogy Helena Christensen is főz, kirándul, tesz-vesz itt, mint egy egyszerű halandó.

Ötvenedik születésnapján, 2018. december huszonötödikén a következő sort írta ki az Instagramra: „Születésnapom van, és márpedig úszni fogok” – ezzel a lendülettel bele is vetette magát a jéghideg catskilli folyóba, mikulássapkában. Azóta védjegyévé vált a hidegben merítkezés. Hóban, fagyban, Amerikában és Dániában, egyre csak dacol az időjárással, és megmutatja, hogy fürödni bármikor lehet. Ha ez a titka örök fiatalságának, mindenképp érdemes utánacsinálni.

Fotó: Getty Images, Profimedia