Ha a kaszát kalapálod, ügyelj, hogy az éle pontosan fölfeküdjön a kicsi üllőre, amit elég beleütni egy tönkbe, és máris nekiláthatsz. Azért domború a kicsi üllő pofája, tudod, kispofám, hogy a penge fölfeküdhessen rendesen, olyan szögben kell tartani, a te kis pofád is domború, de nem azért, hogy odacsapjak, bár könnyen odacsaphatok, ha nem figyelsz, azért van a két szemed, csillagom, hogy figyelj, tanulj, mondta Lacipapa. Gondold meg, ha a Teremtő Úristen nem akarta volna, hogy olyan nagyon nézegessél, egyetlen szemet ad csak, hogy az is elég, de bizony kettőt alkotott beléd, hogy pislogjál, okosodjál.

Mikor odalenn leszek, és megeszi az a mocsok föld mindenemet, mondta Lacipapa, akkor hiába guvasztanád a csillagszemeidet, nem tudnék már megmutatni semmit, addig becsülj meg, amíg vagyok. Mert amikor már nem leszek, akkor nem tudod majd megbecsülni, hogy vagyok, mert ha nem vagyok, akkor hogyan tudnád megbecsülni, hogy vagyok, nem lesz, akit megbecsüljél… Én bezzeg mindig megbecsültem az apámat, és az is a maga apját, próbáltuk volna nem megbecsülni az öregeket, kaptunk volna a szemünk közé olyat, hogy látni se láttunk volna, csak csillagokat. Érted-e, csillagom?