Ragyogó, bölcs, és ötven éve van a pályán. A Kossuth- és Jászai Mari- díjas színésznő hét sorsfordító napot elevenít fel, melyek meghatározták életét és személyiségét.

1968. május 18. Vállalom magam

Gyermekkori álmom volt, hogy főiskolás lehessek. A szabadidőmben arrafelé jártam sétálni, vagy elmentem a Nemzetihez, és ha láttam, hogy senki nem figyel oda, meg is simogattam a falát. Ezek után kétszer is kirúgtak a felvételiről. Úgy indultam neki harmadszorra: sikerülnie kell! Valami pofátlan nyugalom szállt meg. Ott ült mindenki, aki csak számított, de nem hagytam magam befolyásolni, azt adtam elő, amit én akartam, például a Leányvásárból a „Nincsen több ily csoda gazella termet” számot, és az égbe dobáltam a lábamat. Annyira megdöbbentek, hogy felvettek. Azóta hiszem: a legfontosabb, hogy vállaljam magamat.