Hányszor érezzük, hogy nem elég már huszonnégy óra, és azt sem tudjuk, mihez kapjunk! Közben épp arra nem marad időnk, amire legjobban szeretnénk. Mit rontunk el?
Nem csak velünk lehet a baj. Csiszka Noémi szervezet- és személyzetfejlesztő, mentálhigiénés szakember szerint nagyon sok szerepben kell egyszerre helytállnunk. Ez ugyan régen is így volt, de mostanában megnövekedtek a szerepekkel kapcsolatos elvárások, jól kell teljesítenünk a munkahelyünkön, és egyre több feladatot kell ellátnunk szülőként is, gondoljunk csak az online oktatásra vagy a férfiak korábbinál nagyobb szerepvállalására a gyereknevelésben. A rugalmasabb személyiségű emberek jobban boldogulnak, de nagyon sokan szenvednek. –
Inkább a nők azok, akik úgy érzik, nem is panaszkodhatnak, gyakran óriási bennük a tökéletességre való törekvés – vélekedik a szakember. – Sok örökösen tevékenykedő ember megtiltja a maga számára a pihenést. Ennek családi minták is lehetnek a hátterében: „majd pihenünk a föld alatt”, „aki nem dolgozik, ne is egyék”, „anyánk soha nem ült le egy percre sem”.
Mit tehetünk?
– Megcsúszni nagyon sokféleképpen lehet, ezért az első, amit tanácsolni szoktam, hogy ki-ki gondolja végig egy napját: mi szerint dönt arról, hogy egy feladatot előrevesz- e, vagy későbbre halasztja? Sokatmondó, ki milyen modellt alkalmaz, és az is jellemző lehet, ha egyáltalán nincs ilyen modell – árulja el Csiszka Noémi.
A szakember szerint léteznek egyszerű technikai megoldások arra, hogyan csináljunk rendet elvégzendő feladataink között, például a következők:
Osszuk be teendőinket az Eisenhower-mátrix alapján a sürgős és fontos (pl. válaszolni a főnökünk levelére), sürgős, de nem fontos (pl. megnézni a kedvenc sorozatunk legújabb epizódját), nem sürgős, de fontos (pl. tanulás), nem sürgős és nem fontos (pl. kilakkozni a lábkörmünket) kategóriákba, és ez alapján tervezzük meg az időkeretet.
A Pomodoro-módszer azoknak segít, akik munkájuk során hajlamosak arra, hogy figyelmük elkalandozzon. Itt a ciklikusság a lényeg: 25 perc koncentrált tevékenységet 5 perc szünet követ. Négy ilyen ciklus után jöhet egy hosszabb pihenő, majd kezdődhet elölről a folyamat.
Készítsünk „éberségi görbét”, amellyel feltérképezhetjük, számunkra milyen napszakban milyen tevékenység ideális. Amikor frissebbek vagyunk, akkor érdemes az elmélyültséget igénylő munkáinkat elvégeznünk, pihenésképpen pedig a nem annyira fontos és nem is sürgős teendőket.
Segít, ha a nap elején listázzuk és csoportosítva végezzük el tevékenységeinket, mert így elkerüljük a kapkodást a különböző jellegű feladataink között. A kipipált tételek elégedettséggel tölthetnek el minket, mert úgy érezhetjük, jól haladtunk.
Mélyebb kérdések
Az időzavarnak számtalan fajtája létezik, és ezek a személyiségünkről is árulkodnak. Van, aki állandóan elkésik, van, aki halogat vagy ide-oda kapkod a teendői között, ígérget, aztán nem tudja betartani a szavát. Ha például halogatunk, akkor feltehetjük magunknak a kérdést: mit akarunk elkerülni, mivel nem akarunk szembesülni? A mélyben gyakran a tökéletességre való törekvést találjuk: a hibázástól tartva tologatjuk magunk előtt a teendőinket. Mások túl sokat vállalnak magukra. Ilyenkor kérdés lehet: Mit és kinek akarunk bizonyítani? Miért nem tudunk nemet mondani? Mitől tartunk?
Ha ezek valamelyikébe belecsúszunk, azt érezhetjük, csak teszünk-veszünk, de nem érünk a teendőink végére.
– A „semmit sem végeztem” érzés tapasztalatom szerint akkor jön, amikor nem történt aznap olyasmi, ami valós örömöt adhatott volna nekünk – mondja Csiszka Noémi. – Mindez olyan, mélyebb kérdéseket is felvet, hogy például tényleg azzal foglalkozunk-e, ami számunkra lényeges, és ha nem, vajon miért nem.
Fotó: Getty Images