A tizenévesek nincsenek valami jó bőrben. Sokunkat megviselt a koronavírus – ám őket különösen. A forrongó személyiség, a változó lélek nehezen bírja az elszigeteltséget. Se iskola, se buli, se szerelem – van viszont család egymás hegyén-hátán és online hétköznapok. Mondhatnánk, ezt dobta a gép… Apropó, az állandóan a kütyüjükbe bújó tinédzserek többsége már a képernyőtől is besokallt.

Vannak a harsány jókedvűek, az örökké középpontban lévő nagy megmondók, az osztály bohócai, a tanároknál/családjukban eredményes kijáróemberek. Az extrovertáltak, akikről azt gondoltuk, semmi problémájuk nem lesz az életben, mert mennek előre, mint kés a vajban. Aztán ott vannak a „furák”, a magukba húzódó könyvmolyok vagy a szoba sarkában számítógépet programozók. Az introvertáltak, akiket noszogattunk, hogy robbanjanak már ki végre a magányukból, és legalább este tízig maradjanak ott egy buliban… Az elmúlt másfél évben nagyot fordult a kocka. Az introvertált kamaszok (és felnőttek) viszonylag jól bírták a strapát, bár nekik is voltak nehézségeik. Ám a többség igencsak megszenvedte az elmúlt időszakot.

Hasizomra gyúr és távolságot tart

Knézy Kincső most végez az osztrák iskolában, és számára sem okozott túl nagy gondot a járványhelyzet. Akadtak ugyan kellemetlenségek, de szépen túltette magát rajtuk.

– Nem készített ki annyira ez az év, mert meg tudtuk oldani, hogy online is találkozgassunk és tartsuk a kapcsolatot – mondja. – Ami most igazán nehéz, az az, hogy nyolcadik után mindenki elmegy máshová – viszont éppen mostanra érett össze az osztály, összebarátkoztak a lányok és a fiúk. Nem éltem meg mélypontokat, szeretek itthon lenni. Kisebb a leterheltségünk, mint az iskolában – erre a tanárok is figyelnek. Reggel nyolc felé leülök a géphez, ekkor még beszélek a barátnőmmel, és közben tanulgatunk. A mozgást úgy oldom meg, hogy anyukámmal elmegyünk sétálni, és elkezdtem tornázni is itthon. A tavalyi karantén alatt hanyagoltam, most viszont nagyon rákaptam. Főleg hasizomra gyúrok.