Érdekes, én erre sem emlékszem, nézett Anna Rajmundra, mikor a rövidke szünetben egymás mellé sodródtak. A férfi vágott egy fintort, ez megvolt Annának még harminc év távlatából is, Rajmund arca kisfiúarc lett, kölyökarc, és már látta is őt maga előtt a béna nadrágjában, amihez a mamája hozzákötött egy tízcentis részt, mikor Rajmund nőni kezdett. Az a gatya, nevette el magát Anna, mire Rajmund elvörösödött. Mint régen, rázkódott össze Anna, és maga sem tudta, miért, annyit mondott: ne haragudj, nem akartalak megbántani.