Családját izgalmas kulturális sokszínűség jellemzi, és a munkája miatt is több országban éltek már férjével és gyermekeikkel, mégis fontosnak érzik megtartani magyar identitásukat, amelyhez elengedhetetlen az elfogadó nemzetközi és hazai környezet. Mit gondolunk magyarként magunkról külföldön, és hogyan látunk másokat? Al Ghaoui Naima írása.

Származásom és identitásom összetett, ahogyan a családomé is. Apukám Szíriában született, ösztöndíjjal jött Magyarországra tanulni, megismerkedett anyukámmal, így a testvéremmel mi már két kultúra szokásai és értékei mentén nevelkedtünk. Ez aztán még sokrétűbbé vált számomra, amikor összeházasodtam a dél-amerikai származású francia férjemmel, aki Franciaországban született és nőtt fel, de a szülei révén a guyanai identitását is megőrizte, így már ezeknek a kultúráknak a sajátosságai és értékei is bekerültek a családunkba. Szintén nagy hatással volt a szokásaimra és a világképemre az, hogy munkánknál fogva tizenöt éve rendszeresen új országba költözünk, gyakran kontinenst is váltva.

Mindezek miatt sokszor kérdezik tőlem, minek tartom magam, magyarnak-e, szíriainak, vagy országoktól független világpolgárnak. Az igazság viszont az, hogy az identitást nem lehet méregetni: a hovatartozás érzése folytonosan változó állapot, amit leginkább az határoz meg, milyen élmények érnek egy adott helyen, mennyire befogadók velünk mások, vagy hogy az életünknek éppen melyik fázisában vagyunk. Így kerülnek néha előtérbe az identitásunknak bizonyos szegmensei, mint például a származásunk, a nemünk vagy a bőrszínünk, miközben máskor, az életkörülményeink változása folytán, talán éppen ugyanezek szorulnak háttérbe.

Mindezen összetettség mellett, bármelyik földrészen vagy országban éltem és dolgoztam, a magyarságom mindig elkísért, mert a magyar kultúrában nevelkedve többnyire annak sajátos szemléletmódjával és komplexusaival tekintettem a világra. Alkalmam volt azt is megtapasztalni, mások hogyan néznek ránk, magyarokra, és miért van jelentősége mindennek.