Az elmúlt időszak valamennyiünk életét felkavarta, megváltoztatta a napirendünket is. Ez idő alatt feltűnően megemelkedett a tanulási és emlékezeti, memóriapanaszokkal érkező gyerekek száma. Meglepetésemre – a szülőktől teljesen függetlenül – maguk a gyerekek is panaszkodnak: „Hiába tanulok anyuval együtt, másnap alig emlékszem valamire.” „Tudom, amit kérdez a tanító néni, de nehezen jut eszembe.” A vizsgálat során – a gyerekeket és a szülőket is kérdezem ilyenkor – lassan kiderül, hogy a gyerekek még a korábbi átlagnál is kevesebbet alszanak. Pedig közismert, vagy annak kéne lennie, hogy az alvás létfontosságú!

Azt már régóta tudjuk, mi történik az agyban, amikor a gyerek (vagy felnőtt) elé kerül egy megtanulandó anyag (jó esetben többször ismételve). Ilyenkor a tanulnivaló emléknyoma húsz-harminc percig, képletesen szólva, az agykéreg felszínén csücsül. Újabb fél óra elteltével ezt az emléknyomot már egy kéreg alatti, csikóhalra emlékeztető agyterület veszi gondozásba.

Mi történik alváskor?