Milyen lehet egy zseni fiának lenni? Szinte mindenkit ez érdekelt, de mit lehet ilyen kérdésre válaszolni? Van a név, az emlékek, az elvárások, egy boldogítóan nehéz örökség. Egy másik élet, egy másik életmű.

Jól vagyok, csak egy nagy lyuk van a fejemben, hátul, ott szoktam tartani a zsebkendőmet… Ezt írta Svédországból Karinthy Frigyes kamasz fiának, Cininek az agyműtét után. Cini volt a „mi gyerekünk” a legendás mondásból: A maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket. Karinthy Frigyes és Böhm Aranka fia, áldva és verve sokféle örökséggel. Egész életében küzdött ezzel, büszkén is, de a szabadulás esélye nélkül. Művei egy részét is a család ihlette. Szellemidézés című regénye például, ebből később színdarab is lett, Márait gratuláló levél írására késztette.

Karinthy Ferenc több korszakváltást megélt. Első írásait még az Új Időkhöz vitte, később jóban volt Illyéssel, Németh Lászlóval, Örkénnyel, még később Esterházy Péter mellett ült egy írószövetségi rendezvényen. A változásokra hol jól, hol rosszabbul reagált, sokan nem tudták megbocsátani a kommunista hatalomátvétel utáni támogató műveit