Közelebb tolom hozzá a diktafont, mert a kávézóban csörömpölnek a kanalak, Zséda pedig halk. Ebben a harsány, már-már fülsüketítő világban jólesik hallgatni őt. Megnyugtató. Azt az érzést kelti bennem, hogy minden rendben van vagy rendben lesz. Talán az összhatás teszi: amit mond, ahogy mondja, sőt még a ruhái is ezt erősítik bennem. Önismeretről, összeszedettségről árulkodik a franciás csíkos póló, a fekete szoknya, a finom ékszerek. Kevesen vannak ennyire „egyben”, mint ő, a titok pedig – attól tartok – megfejthetetlen. De azért újra és újra megpróbáljuk, hátha ezúttal közelebb jutunk hozzá.

Nyugtass meg: a lezárások alatt otthon ugye te sem így néztél ki, mint most? Ugye te is jártál melegítőnadrágban?

Persze, de nem tudok kibújni a bőrömből, nincsenek elnyűtt darabjaim, egyszerűen jobban érzem magam, ha az, amit viselek, nemcsak kényelmes, de vállalható is. A divatipar ráállt az otthoni ruházatra, van csinos választék bőven. De most persze hogy felöltöztem, hát kimozdulhattam végre a négy fal közül!

Sütöttél kenyeret?

Nem, azt nem. De megoldanám, ha kellene. Azért főzögettem, erre alapból fel voltam készülve, mindig is tudtam, hogyan kell háztartást vezetni.

Szerinted fontos tudás ez egy nőnek?

Vidéki lány vagyok, nekem ez annyira természetes, ebbe nőttem bele. Ennek ugyanakkor milliónyi formája van, sok lehetőség közül lehet választani, és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Van, akinek a takarítás megnyugtató, van, aki viszont inkább takarítónőt hív. Van, aki azt szereti, ha házhoz jön a bevásárlás, én pedig szeretek elmenni személyesen kiválasztani a paradicsomot.