Bár a Szilícium-völgyben csodálatos az élet, Erdős Emesének hiányoznak az itthoni ízek. Nem véletlen hát, hogy világraszóló gulyás-partikat rendez, amikor van rá lehetőség. Az újdonsült tanítót a csodák mellett a kaliforniai élet visszásságairól is kérdeztük.
Emese, kedves, te hogyan fedezted fel Amerikát?
Miután Kolumbusz túrájáról lemaradtam, nem maradt számomra más hátra, mint hogy kövessem a szerelmemet, aki kapott egy zöld kártyás ösztöndíjat, kiutazott, körülnézett, aztán gyorsan írt, hogy amint csak lehet, menjek utána, én meg rögtön pakolni kezdtem.
Tehát nem nagy álmok, nagy célok vezéreltek, hanem a szerelem.
Pontosan. Ha ez a bizonyos úriember Szibériába vagy a Szaharába hív, minden bizonnyal oda is az első szóra követem, megyek, és hozzákötöm az életemet. Az aztán külön hatalmas szerencse, hogy éppen a világ legjobb helyére hívott.
Hol van ez? Hogy legalább tudjam…
Kaliforniában, az úgynevezett Szilícium-völgyben, San Francisco szomszédságában.
Nem lehet, hogy emellett sok más „világ legjobb helye” is van? Egy szicíliainak Palermo, egy franciának a Riviéra?
Ez akkor is más! Képzeld, itt egész évben nyár van, süt a nap, itt bármikor síelhetsz a hegyek között, ha éppen azt szeretnél, ha pedig arra szottyan kedved, hogy fürödj, akkor az óceánba veted magad. Hát nem fantasztikus?! Emellett pedig csend van, nyugalom, béke, és itt a legmagasabb az életszínvonal.
