Kedves Ildikó, egyetlen anyatárstól sem hallottam az óvodában, hogy kiporolta a gyereke fenekét! Pedig biztos, hogy nem az én férjem az egyetlen, aki időnként odasóz, ha nem tudjuk elérni, hogy a fiunk kijöjjön a kádból este, vagy időben felöltözzön reggel. Én egy kisboltot vezetek, a férjem kora reggel nyit, én elrohanok a gyerekkel az oviba, majd nyolckor átveszem tőle a boltot, hogy ő beérjen a munkahelyére. Sajnos mindig kések, mert a kisfiam húzza az időt, nem fogad szót. De amióta újból mehetünk óvodába a karantén után, a férjem viszi reggelente. Csakhogy tegnap figyelmeztetett az óvónő, hogy a kicsi sokszor érkezik bőgve, mert az apja meg-megveri. Nem tudom, mit tegyek. Anyukám a közelünkben lakik, és állandóan ajánlkozik, szívesen vinné óvodába az unokáját helyettünk, de a férjemnek nem tetszik, mert nem akarja, hogy anyámasszony katonáját neveljünk a gyerekből, elvégre őt is megverte néha az apja, és nem halt bele. Ildikó, az óvónőnknek nincs gyereke, csak azt a szajkózza, amit megtanítottak neki, önről viszont olvastam, felnevelt öt gyereket. Ezért szeretném tudni, mit tenne a helyemben! A fiunk szeptemberben kezdi az iskolát, oda nem járhat bőgve, de az sem ártana, ha megtanulna engedelmeskedni. Egy sokat dolgozó anya