A számítógép-tudomány és a kombinatorika kutatója, nemzeti büszkeségünk a Wolf-díj után, amely elismerést lehetetlen túlbecsülni, most a matematikusok Nobeljét, az Abel-díjat is elnyerte. Szegő András interjúja.   

Professzor úr, a segítségedre lenne szükségem…

Parancsolj, ha tudok…

A Dunán a folyás irányába elindul egy hajó. Háromszor áll meg, minden állomáson lerak 100 egységet. Egy óra múlva megfordul, és ellenkező irányban megállás nélkül visszajön. A kérdés, hány fokos a víz hőmérséklete.

Huszonegy!

Hát itt az élet nagy igazságtalansága! Én is ennyit mondtam az érettségin, és megbuktam, te pedig, no lám, a legmagasabb matematikai elismerést, az Abel-díjat kapod! Hogy is van ez?!

Lehet, hogy akkor még nem volt eléggé érett a tudomány a felismerésedre, és csak most jött el az ideje. Tekintsük úgy, hogy kizárólag a szerencsémen múlott…

Készült egy videó az idei eredményhirdetéskor, és amikor közölték, hogy te vagy az egyik díjazott, egészen különösen viselkedtél.

Nem szoktam Abel-díjat kapni…

De ilyen felszabadult, önfeledt örömöt még nem láttam az arcodon…

Szerintem ez így egy kicsit túlzás. Tény, hogy nagyon meglepődtem, örültem, és egy kicsit el is érzékenyülhettem…

Mire gondoltál először? Hogy mit fogsz majd mondani a köszönőbeszédedben, kit hívsz majd elsőnek, mit veszel a tetemes pénzből, mit fogsz majd felvenni?

Arra semmiképpen. Így is alul voltam öltözve abban a pulóverben, amiért rögtön elnézést is kértem. Mire gondolhattam? Talán hogy a feleségemnek szólok először, ami nem tűnt túlzottan bonyolult feladatnak, hiszen ott volt a másik szobában.