Augusztus van, még késő este is rekkenő hőség. Jerez de la Fronterában vagyunk, az El Pasaje nevű bárban, ahol este tízkor kezdődik a flamencobemutató. Semmi kényelem, semmi flancos étel és ital. Aki szeretné a tüzes tánc igazi arcát meglátni, annak itt a helye.

A flamenco kicsit olyan, mint Olaszországban a pizza. Mindenki kapásból összeköti a kettőt; pizza tulajdonképpen Olaszország bármely pontján kapható, sok helyen tökéletes is, de ha a legautentikusabb és legeredetibb verziót szeretnénk megkóstolni, akkor Nápolyba kell mennünk. Így van ez a flamencóval is. Gyökeres része a spanyol kultúrának, és Spanyolországban járva számtalan helyen találkozhatunk lenyűgöző előadásokkal, de ha a flamenco legigazibb arcára vagyunk kíváncsiak, akkor a legjobb, ha dél felé vesszük az irányt. És ha a fent említett bárt is megnéznénk, akkor Jerez de la Fronteráig meg se álljunk.

A flamenco bölcsője

Andalúziát mindenképpen a flamenco bölcsőjének nevezhetjük, de azt is érdemes megjegyezni, hogy a tüzes táncot magzati korában meglehetősen sokféle impulzus érte. Ugyanis cigány gyökerekkel bír, ennek köszönhetően keletkezéstörténetében még India is szerepel. Ha megnézünk egy flamenco-előadást például az ikonikus El Pasajéban, látni fogjuk, hogy az eredeti és hamisítatlan flamenco időnként akár törzsi táncra is emlékeztethet, annyira ösztönös, annyira szenvedélyes, annyira elemi. Ezt egyébként kutatások is alátámasztották: szakértők kapcsolatot találtak a flamenco és négy nagyobb indiai kultikus tánc között.