1944, Párizs, Franciaország náci megszállásának időszaka. Jean-Luc, a fiatal pályamunkás az auschwitzi halálvagonról kimenekít egy zsidó csecsemőt, és német egyenruhában szerelméhez, az alig tizennyolc éves Charlotte-hoz utazik. A lány szemszögéből látjuk a történéseket. Ő ekkor tudja meg, hogy édesanyja része az ellenállásnak, és a férfinak is segíthet abban, hogy hamis adatokkal átkelhessen a határon a kisbabával. Hamarosan Charlotte és Jean-Luc útnak indul Samuellel, hogy új életet kezdjenek egy másik országban, ám számos megpróbáltatás vár rájuk…

Párizs, 1944. május 30.

Charlotte

– Nem szabadna beszélnem erről magának – mondja Maman, és szúrósan néz Jean-Lucre, aki mellettem ül a kanapén. – Ha ez kitudódik, sok ember élete kerülhet veszélybe.

– Értem – bólint Jean-Luc, és nagyot nyel.

Maman összeszűkült szemmel néz rá.

– Érteni érti, de vajon elég erős ahhoz, hogy tartsa a száját, ha elkapják?

– Inkább meghalok, mint hogy másokat veszélybe sodorjak! – jelenti ki Jean-Luc, és a térdére támaszkodva előrehajol.

– Szép, bátor szavak – mondja Maman, majd kis szünet után hozzáteszi: – De senki sem tudhatja, hogy mit fog csinálni, amíg nem kerül ilyen helyzetbe.

Anyám ezután rám néz.