Bibók Bea története remek példa arra, hogy a boldogságot nemcsak úgy kapjuk a sorstól, hanem magunk formálhatjuk. Az 57 éves szexuálpszichológus, párterapeuta háromgyerekes anyaként özvegyült meg, ami minden téren váltásra ösztönözte. Új időszámítás kezdődött számára a szakmai és magánéletében egyaránt.

A közösségi oldalon akadtam rá, valamelyik izgalmas történetét osztotta meg egy ismerősöm. Felkerestem a szakmai oldalát, és azon kaptam magam, hogy hónapokra visszamenően elolvastam az összes posztját. A szexuális és párkapcsolati témákon túl is sok mindenről ír; a házi baracklekvár értékéről szóló szösszenet az egyik legerősebb tanmese, amit valaha olvastam. Tabuk nélkül beszél önmagáról és a munkájáról, amiből egyértelműen kiderül, hogy a kliensek szexuális gondjainál nemcsak a tünetekre fókuszál, hanem rendszerszinten foglalkozik velük.

Tizenöt csomag mazsola

Amikor azt kérdezem, milyen kisgyerek volt, azt feleli, önálló és öntudatos. Arra nevelték a szülei, hogy nincs nyafogás. Sok mindennel bízták meg, és tudta, akkor lesznek büszkék rá, ha mindent elvégez egyedül. Bea születése után a szülők mindketten főiskolára jártak, megküzdöttek azért, hogy első generációs értelmiségiek lehessenek. Reggel hatra jártak dolgozni, majd munka után éjszakába nyúlóan tanultak. Falun éltek, ahol Bea óvodába menet sokszor betért a helyi kis boltba, hogy mazsolát majszolhasson útközben. Volt is nagy meglepetés, amikor édesanyja megtudta, hogy kislánykája több csomag mazsolát vásárolt úgy, hogy azt mondta, majd a szülei kifizetik! A vidék jó világ volt, ahogy a közeli kisváros, Pásztó is, ide költöztek iskolás korában. Tizennégy évesen Budapestre került számítástechnikai szakközépiskolába, kollégiumban lakott, havonta egyszer mehetett haza. Izgalmas, tapasztalatokban gazdag évek voltak, és – Bea biztos benne -, ez is hozzájárult ahhoz, hogy autonóm felnőtt vált belőle.