Szerelem első vérig – 1986-ban ezért a kultfilmért álltunk sorban a mozik előtt, egyszer még a rendőrség is kijött, hogy feloszlassa a kint rekedt tömeget. Dobray György azóta is szolgált néhány szenzációval, hogy csak prostituáltakról szóló dokumentumfilmjeit említsem – K1 és K2 –, vagy Hús vétkek című játékfilmjét. Utóbbi forgatókönyvét lánya, Dobray Sarolta írta. Sacival, aki történetesen a munkatársunk, az édesapjáról beszélgetek.
Keveseknek van ilyen irigylésre méltó kapcsolatuk az édesapjukkal, mint neked. Kezdve azzal, hogy egy házban laktok, egészen addig, hogy időnként ihletet merítetek egymás munkájából.
Nagyon intenzív a kapcsolatunk apuval, de persze amilyen kimondhatatlanul szeretjük egymást, ugyanannyira össze is tudunk csattanni. Szoktak is a barátaim élcelődni ezen, hogy „na, akkor tessék, kiabálj úgy velem, ahogy apáddal szoktatok!”. Apu a kezdetektől fogva a legjobb barátom. Bármi történik velem, akármilyen apróság, szinte automatikusan hívom, hogy elújságoljam neki. Nagyon fontos a véleménye, néha azon kapom magam, hogy talán túlságosan is.
Tudom, hogy a gyerekeid nevelésében is számíthatsz rá, sokat kirándultok például együtt. Te milyen gyerekkori emlékeket őrzöl apukádról?
Mi is mindig mentünk. Apu ragaszkodott hozzá, hogy eleget legyek friss levegőn, aztán ha nyavalyogtam, hogy épp nincs kedvem a sétához, teletömte a zsebeit „jutifalatokkal”. Míg én rágcsáltam, ő az Alma és a Körte végeérhetetlen kalandjait mesélte nekem, szigorúan csak fejből, ami nyilván hatással volt arra is, hogy később írni kezdtem. Volt ebben a mesében egy visszatérő kép, ahogy az Alma és a Körte szárt szárba öltve andalognak a naplementében… Mindig alig vártam, hogy andalogjanak végre, és akkor megnyugodtam. Sosem akarták megváltani a világot, egyszerűen csak szerették egymást, és az elég volt.
Kilencéves voltál, amikor a szüleid elváltak. Kinél maradtál?