Cimó és Folti a domboldalon heverészett, és a felhőket nézegették.

– Ma csodás alakjuk van – mondta a kis kutya. – Az ott például olyan, mint egy sárkány.

– Szerintem inkább egy madárra hasonlít – rázta a fejét Cimó.

– Madárra? – csodálkozott Folti. – Nem, az határozottan egy sárkány! Nézd meg a fejformáját.

– Ja, igen, már látom – bólintott Cimó. – De ugye nem hiszed, hogy az egy igazi sárkány?

– Persze hogy nem – felelte Folti. – De még ha az volna is, én akkor sem félnék tőle. Olyan hangosan tudok ugatni, hogy rögtön elrepülne, és nem látnánk soha többé.

– Azta! – szólt Cimó elismerően. – Nagyon bátor vagy! – Újra felnézett az égre. – Most másképp néz ki a felhő. Olyan, mint egy óriási eper.

– Eper? – kérdezett vissza Folti. – Nem, inkább, mint egy farkas. Látszik a hosszú farka és a két füle.