Nyolcvanöt éves lenne július 2-án a magyar kabaré legnépszerűbb alakja, a mai hazai stand-up comedy előfutára. Felejthetetlen viccei, zsenialitása mögött egy nehézségekkel és tragikus veszteségekkel teli életút húzódik – írja Szegő András.

Egyetlenegy alakítására volt maradéktalanul büszke. Nem a Piál a Földre, á, dehogy, nem a Hoféliára, szó sincs róla, nem az Élelem bérére, az említésre sem érdemes, nem a szilveszteri műsorokra, amelyek évtizedeken keresztül szegezték az országot a képernyők elé, ezeknél „kijött a lépés” neki, habkönnyű haknit jelentettek számára. Viszont volt egy produkciója, amelyben egyedülálló volt és maradt. Igen, ahogyan ő magyarázta, minden valamirevaló színész ilyen vagy olyan színvonalon, de könnyedén el tudja játszani józan fejjel a részeg ember szerepét, és garantált a frenetikus siker. Ő viszont fordítva tudja! Az előadásokat követő ideglevezető italozás után erősen illuminált állapotban hazadülöngélve otthon a felesége, majd a második felesége előtt is tökéletes hitelességgel eljátssza a színjózan, az alkotás feszültségét, áhítatát magában hordó művészembert. Tökéletes alakítást nyújtott estéről estére, legalábbis ő így hitte, és mesélte huncut mosollyal. Bár meggyőződésem, hogy a feleségek nyújtották a bravúrosabb alakítást azt tettetve, hogy ezt el is hiszik neki, amikor pontosan tudhatták, hogy az ő szenvedélyét muszáj volt a nap végeztével valamilyen módon kiengedni, levezetni, némi mámorral kioldani. Zsenialitásának ez is része volt. Most nyolcvanöt éve született a humor, a szórakoztatás, az ősi, vérbő, a plebejus odamondás szupernehézsúlyú abszolút bajnoka, Hoffmann Géza, vagy ahogyan bevonult életünkbe, a Hofi.