Alföldi lány vagyok, nekem a dombság már egzotikum: Somogyország lágy lankái igencsak jólesnek a szememnek. Élvezem, ahogy az aranyló délutánban nyugalom árad szét bennem, pedig elsősorban nem is ezért jöttünk. Hanem a csillagokért.

A Zselic Magyarország egyik legkevésbé fényszennyezett területe. Fényszennyezés? Modern életmódunknak köszönhetően a mesterséges fény pazarló használata környezetkárosító tényezővé vált, ami egészségügyi, ökológiai, közlekedésbiztonsági és tájvédelmi kockázatokat is jelent. Gondoltunk már valaha is úgy a csillagos égboltra, mint ami maga is kulturális örökség, amit jó volna megmutatnunk, megtanítanunk az utánunk jövőknek?

A gyér népsűrűségnek köszönhetően a Zselici-dombság üdítően sötét oázis a vakító fényáradatban – a Zselici Tájvédelmi Körzet Európában elsőként nyerte el 2009-ben a Nemzetközi Csillagoségbolt-park címet. Míg a Nagykörúton néhány tucat csillagot észlelhetünk, egy átlagos magyar nagyvárosban pedig száz-kétszázat, addig egy felhőtlen, „holdmentes” zselici éjszakán akár két-háromezret is, köztük a Tejút sávját.

Fortyogó Nap

Családi utazásunk origója a Zselickisfaludon található Zselici Csillagpark volt, amely mind épületként, mind ökoturisztikai létesítményként több díjat is bezsebelt már. A meteoritgyűjtemény lelkes tárlatvezetője segítségével a világűrből a Föld felszínére pottyanó kőzetdarabok titkait fürkészve megpróbálhatjuk megfejteni, hogyan született a Naprendszer, a bolygónk és az élet a Földön; hogyan került egy Holdról származó meteorit a Szaharába, és miért nem szolgáltatta be 1857-ben a Debreceni Református Kollégium Ferenc József császár minerológiai kabinetjének követelése ellenére a kabai meteoritot. A Nap-távcsövön keresztül a saját szemünkkel láthatjuk a Nap fortyogó felszínét: hihetetlen, hogy ez itt és most történik… vagyis hát, százötven millió kilométerrel arrébb és nyolc perc húsz másodperccel korábban.