Jól emlékszem még egzotikus szőkeségére, elegáns vonásaira, amint az Ez a divat címlapjáról elém toppan, és árasztja magából a szabadság levegőjét. Egy világét, ahol a nők reggelenként parfümöt fújnak magukra, drága tűsarkúba bújnak, és kecsesen ellejtenek a dolgukra. Most, negyven évvel később egy külföldi bank reklámjában csodálkozom rá újra: ötvennek, ha látszik, és hipszter nagymamaként feszít egy autó oldalának dőlve. Azt leheli: élj szabadon! Schmidt Bea egykori topmodellel beszélget Koronczay Lilla.

Egyszerre érünk a Pozsonyi úti kávézóhoz. Beán napszemüveg, fekete, trendi bőrzakó és farmer. Olaszos benyomást kelt.

– Valóban az olaszok állnak legközelebb a szívemhez, szeretem a sportosan elegáns stílust, az életformám is ezt kívánja meg. Most jövök az uszodából, lenyomtam ezer métert háton és gyorsban. Egyébként apai ágon az egyik dédanyám olasz volt, igaz, az anyai nagyapám meg lengyel. Innen a szőkeségem. Nem vagyok magyar típus, ezért is tetszettem mindig az ideérkező nyugati divatszakembereknek… De be kell mutatnunk az oltási kártyát, ha be akarunk ülni!

A hideg tekintet mögött

Az asztalnál titokban figyelem Bea még mindig szép, természetes vonásait. Valahogy eltűnt az a megközelíthetetlenség, ami a hetvenes-nyolcvanas években sugárzott a fotóiról. A mosolya nyílt és közvetlen.