Kedves Ildikó, tudom, hogy általában komoly problémákkal fordulnak önhöz mások, én viszont egyedi gondról, a férjem fogyókúrájáról írok, mert már nem bírom sokáig! Ő néhány héttel ezelőtt ráállt a mérlegre, majd hosszan magyarázta, hogy ezentúl nem készíthetek brassóit meg csirkepörköltet galuskával, és akkor sem süthetek almás pitét, ha kéri. Először nem vettem komolyan, mert régóta nevet rajtam a fogyókúráim miatt, de most nekifogott. Letöltötte a netről sokféle kalóriaszegény étel receptjét, hogy azokból válasszak, és megkért, hogy a hétköznapokon készítsek neki olyan gezemicéket, amilyeneket én ettem a fogyókúráim idején, hogy magával vihesse a munkahelyére. Azt csak később árulta el, hogy majdnem húsz kilóval lépte már túl a százkilós versenysúlyát. Csakhogy nem lehet őt elviselni! Ingerült, rosszkedvű, mindenben hibát talál, ami azért (is) szörnyű, mert együtt dolgozunk a közös vállalkozásunkban, és a kollégák nekem panaszkodnak az egyébként békés férjem új stílusára. Az egyetemista fiunk megpendítette, hogy szívesen elköltözik a barátnőjéhez, amíg az apja fogyókúrázik… Féltem is a férjemet, mert szerintem az egészségének is árt az agresszív fogyókúrájával. Dóra