Népdaloktól a fantasztikus filmekig… Az embert mindig foglalkoztatták az égitestek, csillagok, bolygók, galaxisok. A Nap és a Hold. Megtaláltuk a helyet, ahol ez az ősi vágy a legmodernebb tudománnyal párosul, ahol az időtlenség abban is tetten érhető, hogy az ott töltött órák perceknek tűnnek.

– Óvatosan! Nagyon nehéz…

Tényleg az. A kőnek látszó tárgy elfér a tenyeremen, mégis vagy két kiló. Mert nem kő. Meteorit!

A Svábhegyi Csillagvizsgálóba jöttünk, de még nem az eget kémleljük, van mit nézni belátható magasságban is. Itt ez a gyönyörű, klasszicista épület, ebben dolgoznak a csillagászok. A ház előtt szobor, glóbuszon álló, ég felé nyújtózó nőalak. Körülöttünk fák, minden zöld, minden illatozik, csend van, és madárcsicsergés.

– Mindig van nálam egy kis távcső, ha a szobámból látok egy szép madarat, már veszem is elő. A kertben madárgyűrűzés is szokott lenni. – A madarak barátja egyik vendéglátónk, Pál Bernadett. Fiatal, nagyon lelkes és nagyon barátságos csillagász, hivatalosan tudományos segédmunkatárs. Gyakran ő fogadja és vezeti körbe a látogatókat. Valamikor animációs filmesnek készült, aztán rájött, hiába szeret rajzolni, mégsem az a neki való pálya. Szerencsére, rátalált a hivatására, most a Marssal foglalkozik, azt kutatja, van-e folyékony formában víz a bolygón.