Dobray Sarolta kolléganőnk története nemcsak az interneten gerjesztett indulatokat, a szerkesztőséget is felzaklatta. Mindannyian látjuk, halljuk, ismerjük azokat a helyzeteket, amikor két-három mondattal elérik, hogy felnőtt, magabiztos nők a szituációba beledermedve elnémuljanak, majd szemlesütve távozzanak. Az orvos, a vizsgáztató, a tanszékvezető. A főnök, az üzleti partner, a rendszergazda. A csecsemős nővér, a gyerek tanító nénije, edzője.
„Nőgyógyásznál voltam. Hazafele sírtam az autóban. Először nem is értettem, miért, azt hittem, csak a pénz miatt. De korántsem csak amiatt sírtam, sőt. Gondolkodtam, megírjam-e a valódi okát, hogy nem csak rám tartozik-e. Arra jutottam, hogy nem. (…) Végre szólított a doktor úr. Azzal kezdte, hogy fel akar tenni nekem egy kérdést. A kérdés arra vonatkozott, hogy ha én asszisztens lennék, és egy operáció előtt álló páciens elváltozást mutató tüdőröntgenjét nyújtanám át éppen a betegnek, mondanék-e valamit, vagy sem. Aztán a következő 15 percben ezzel az általam ismeretlen orvosi esettel kapcsolatban tett fel nekem további kérdéseket (…) De amikor végeztünk a mellkasröntgen témakörrel, a doktor úr nekem szegezte a következő kérdést, amire amúgy ott volt a válasz a képernyőjén, (…) szedek-e fogamzásgátlót. Mondom is: nem. Kérdezi, némiképp számon kérőn: miért nem? Aztán azt mondja, miután végignéz rajtam: ››És ha már nem használ, egy ilyen csinos, fiatal nő miért nem szül még egyet, vagy kettőt? Egy ilyen csinos fiatal nőnek, mint maga, folyton terhesnek kellene lennie. Akkor legalább nem menstruálna.‹‹ Kérdem, miért baj, hogy menstruálok. ››Mert a menstruáció egy betegség. Ráadásul veszélyes betegség! Ezt még nem mondták magának? (…) A menstruáció teljességgel természetellenes jelenség. Gondoljon csak bele. Az ősidőkben egy ilyen csinos, fiatal nő, mint maga, mikor menstruált volna? Soha. Miért? Mert a férfiak köztudomásúlag gyorsabban futnak, mint a nők. Ezek a férfiak magát, aki ugye ilyen csinos és fiatal, folyamatosan teherben tartották volna, azaz maga soha a büdös életben nem menstruált volna. Most is ez lenne a természetes állapota. Ehelyett maga? Minden hónapban nekiáll menstruálni.‹‹”
„Hogy nem küldtem el a fenébe? Miért nem kértem ki magamnak? Az első mondat után fel kellett volna állnom. És még én érzem magam rosszul!” – Életünk során, mi, nők rendszeresen kerülünk olyan kellemetlen helyzetbe, amikor a másik fél lekezelő, kioktató viselkedésére nem tudunk érdemben reagálni. Akaratunkon kívül hatalmi játszmába keveredünk, és harc nélkül veszítünk. Lehetne ez másképp is.
Száll egy pofon a szélben
Hetek óta gyűjtöm a témába vágó történeteket. Nem kell sokáig magyaráznom, miről szeretnék hallani, sajnos mindenkinek van sztorija. A szerencsésebbek csak fiatalkorukból tudnak felidézni megalázó szituációt. Államvizsgán egy férfiakból álló bizottság, és három férfi hallgató mellett egyedüli nőként mégis mit lehet mondani arra, hogy „ezen a pályán nőknek nem terem babér”? Érdemes a szakmai tapasztalatot és az elért eredményeket szóba hozni, miután az új kolleginát úgy mutatják be az értekezleten, hogy „nézzetek rá, milyen szép”?
