Megharcolták a maguk harcait, játszottak egy zenekarban, ma pedig együtt borászkodnak. Arról, milyen volt két valódi sztár gyerekeként felnőni, és milyennek látja édesapját, Szörényi Örs mesélt Szegő Andrásnak.

Ha összejöttök egy vacsorára a papáddal, melyikőtök gondoskodik az alkalomhoz méltó borról? Gondolom, ez nem annyira egyszerű kérdés két híres szőlősgazda esetében…

Nálunk ez nem jelent problémát. Ha Apámnál vagyunk, akkor ő adja a bort abban a meggyőződésben, hogy az ő bora a legjobb a világon, ha nálunk, akkor én gondoskodom erről, mivel tisztában vagyok vele, hogy természetesen az enyém a legjobb… Ebből kifolyólag szó sincs köztünk vitáról, legalábbis ezen a téren. Az eltökéltségnek is megvannak a maga előnyei.

Egyébként szoktatok vitatkozni?

Régebben mindketten elég keményfejűek voltunk, de most már én is túljutottam az ötvenedik életévemen, ő pedig a hetvenes éveinek közepén jár, tehát mindketten a megbékélés irányába haladunk.

Nem is tudom elképzelni, hogy ez a gránitkemény, sziklaszilárd ember vajon milyen apa lehetett. Vitt téged állatkertbe, legózott veled, vagy mesélt?

Ezek így konkrétan nem voltak markánsan jellemzőek rá. Azt tudom, hogy igyekezett minél több időt velem tölteni, de olyan életet élt, hogy tényleg alig futotta rá. Próbák, előadások, zeneszerzés, plusz a több hónapos turnék. A nyarak voltak a legszebb időszakok, amikor a zenekar közösen bérelt egy házat a Balaton mellett, és onnan jártak délutánonként a környék városaiba koncertezni… Egyébként pedig főleg kirándulni, vagy a közeli erdőkbe jártunk, és akkor nagyokat beszélgettünk.

Szigorú volt?