Utoljára tíz éve voltam lakodalomban. Nagy öröm ért, amikor végre, bő egy év halogatás után, eleget téve a tavaly tavaszi meghívásnak, indulhattam Bajára, ahol valóra vált két szerelmes álma. Dr. Tóth Adrienn és Varga Lóránd hivatalosan, Isten szent színe, valamint a száznegyven meghívott előtt esküt tett, házaspár lett. A szervezés, a vacsora, a torták, a buli, minden tökéletesre sikerült. A ceremóniamester úgy mozgatta, szórakoztatta azt a sok embert, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és a hófehér selyemkötésű vendégkönyvbe is bekerültek a kedves sorok, mielőtt sok lett volna az a bizonyos Charlie-féle jég dupla whiskyvel.

A lagzit persze legjobban a fiatalok, a tüllbe öltözött apró koszorúslányok élvezték. Még csak meglepetést sem okozott számomra, hogy a hiúság, a szépség utáni vágy, az erős akarat már a legkisebbeknél is föllelhető. A csokrot akkor is így fogom, az addig pörgök a szoknyámban, míg akarok, az úgyis rohangálok, a tortát még megeszem mind ott volt velünk, ahogy a kiskamaszok szemérmes melltartó-igazgatása, magas sarkúban billegése.