Izlandban van valami vad, valami tiszta, valami érintetlen, valami titokzatos, valami nagyon más. Izland pont az, amire a mai embernek szüksége van, ahova érdemes elvágyódni. És elutazni oda, az életben legalább egyszer.

Ha Izland egy személy lenne, az a személy minden bizonnyal nem lehetne más, mint Björk. Ez a reykjavíki születésű posztmodern polihisztornő volt az első izlandi, aki világméretű ismertségre tett szert énekesként, zeneszerzőként, színésznőként és DJ-ként. Az izlandi kultúra jelképe, aki teljesen egyedülálló, provokatív és kompromisszumok nélküli őszinte valójával az egész világot elkápráztatta. Kicsit merészen úgy is fogalmazhatunk, hogy Björk maga Izland.

A vonzó ismeretlen

Izland itt van Európában, az ország és lakói mégis teljesen mások, mint amit az öreg kontinensen ismerünk és megszoktunk. És ez a másmilyenség adja a legnagyobb báját, ettől olyan vonzó egyre több utazni vágyó számára. Olyannyira, hogy egy időben – még a koronavírus-járvány előtt – felmerült, hogy a helyi közigazgatás limitálni fogja az egy évre jutó turisták számát. Ezt a kérdést egy időre ugyan megoldotta a pandémia, de az, hogy ez az ötlet egyáltalán felbukkant, sokat elárul az izlandiakról. Tudják, hogy mesés föld az övék, hogy kincsek vannak a kezükben, és ezeket meg is szeretnék tartani maguknak, még akkor is, ha a turisták gyarapítják az államkasszát. Ha már itt tartunk, ez a bizonyos államkassza egyébként meglehetősen vaskos, Izland nagyon gazdag ország, és ennek megfelelően nagyon drága is. Bár Reykjavíkba fapados járatok is mennek, és Airbnb segítségével elfogadható áron is lehet szállást találni, az étel és a helyi mozgolódás drága. Mivel a szigetországban limitáltan teremnek gyümölcsök, zöldségek és gabonák, sok élelmiszert kell importálniuk, ez pedig nagyot dob az egyébként egyszerű alapélelmiszerek árán is. De persze az is garantált, hogy ha Izlandon vagyunk, annyi lenyűgöző szépségben lesz részünk, hogy nem az evésen fog járni az eszünk.