Jól ismerjük őt: karizmatikus, lehengerlő, a nők csodálják, a férfiak irigylik. Született vezető. Hogy mi a titka? A válaszhoz segítségül hívhatjuk a majmokat, de sokat megtudhatunk azoktól férfiaktól is, akik a bárban szó nélkül elveszik mások sörét.

Ha az interneten rákeresünk az alfa-hím kifejezésre, két pontatlan értelmezésével gyakran találkozhatunk. Az egyik a (nőcsábász) rosszfiú szinonimájaként használja, sőt jelent meg olyan könyv is, amely az alfa-hím férfit annyira tekintélyesnek, öntörvényűnek ábrázolja, hogy az bármelyik maffiavezér becsületére válna. A másik tábor inkább idealizálja: a „Hogyan lehetsz alfa-hím?” típusú cikkek tökéletes, méltóságteljes diplomatának képzelik el, aki a legválságosabb pillanatokban is helyesen cselekszik és beszél.

Pedig a valóság egyszerűbb. Alfa-hím az, akit a többiek elfogadnak vezetőnek. Viszont az, hogy a közösségen belül milyen tulajdonságai emelik ki a többiek közül, már összetettebb. A kiválasztás gyakorlatát a National Geographic dokumentumfilmje néhány éve rejtett kamerás kísérletekkel mutatta be.

Az erő vele van

A majmok és az emberek közötti párhuzamokról szóló, Going Ape című dokumentumfilmben az alfa-hím férfiak legkézenfekvőbb jellemzőjének a magasságát jelölték meg. Ezt egy bárban bizonyították be. A pultnál iszogató vendég mellé először egy alacsony férfi lépett, és – anélkül, hogy megszólalt volna – elhúzta tőle a sörét. Több emberrel kipróbálták, senki nem hagyta neki, mosolyogva visszavették tőle a poharat. Aztán megjelent egy szigorú óriás, két fejjel magasabb volt mindenkinél. Amikor ő húzta el mások sörét, már senki nem mert tiltakozni. Csak döbbenten néztek. „Ahogy beállt melléjük a pulthoz, az áldozatok azonnal arrébb ugrottak, hogy helyet szorítsanak neki, és lesütötték a szemüket. Így viselkednek a majmok is, ha a magasabb rangú társuk csörtet feléjük” – magyarázza a műsorban egy csimpánzkutató, majd felidézik a tanulmányt, ami szerint – ha az átlagokat nézzük, hosszabb távon – a 180 centinél magasabb emberek jobban keresnek, mint a 165 centisek. (A nagy termettel járó tekintély a célja azoknak a kigyúrt „dinnyeárusoknak” is, akik enyhén oldalra emelt karokkal közlekednek, mintha a hónuk alatt cipelnének valamit.) A báros-sörös kísérletnél egyetlen helyzet számított kivételnek: ha a próbára tett férfiak nő társaságában voltak, mindig visszakérték a poharukat.