Nehéz elképzelni a várost a magasztos Santa Maria del Fiore katedrális, a Palazzo Vecchio tornyos épülete vagy az illusztris síremlékekben gazdag Santa Croce templom nélkül. Pedig az a Firenze, ahol Dante Alighieri született és élt, gyökeresen más világ volt! Időutazásra indultunk.

Hiába jártam sokszor Firenzében, mindig úgy sétáltam Dante házának környékén, a középkorban San Piero városhatodaként ismert területen, mint bármely más városrészben. Ezért örültem meg, amikor felfedeztem, hogy Kiss Eszter, Firenzében élő idegenvezető szervez olyan sétákat is, amelyek során többek között ezeknek az épületeknek és tereknek a tükrében mutatja be Dantét, és fordítva, a költőhöz kötődő történeteken keresztül a várost. Hiszen az Isteni színjáték szerzőjét akkor ismerhetjük meg igazán, ha megértjük a korszakot, amelyben élt.

– Danténak nem adatott meg, hogy mindezt a szépséget lássa – mutat körbe Eszter a kellemesen nyüzsgő, de turistákkal még nem zsúfolt, ébredező Dóm téren azon a forró, június végi délelőttön, amikor felkerekedünk. – A székesegyház építése ugyanis 1296-ban kezdődött, míg Dante az 1300-as évek elején hagyta el Firenzét. Ám a kezdeti munkálatokat figyelemmel kísérte! Egy legenda szerint Beatrice halála után bánatában sokat üldögélt egy kövön, ahonnan kilátás nyílt az építkezésre. Egy bolognai kereskedő odament hozzá a kedvenc ételéről érdeklődve, mire szűkszavúan azt felelte, a tojás az. Amikor a kereskedő egy évre rá visszatért, megint ott találta Dantét. Tovább faggatózott: „És mivel?” „Sóval.” Dante állítólagos kövére, a Sasso di Dantéra ma egy róla elnevezett étterem is segít rábukkanni.

A szerelmes költő és múzsája

De vajon ki volt az a lány, aki csupán két találkozás után elrabolta Dante szívét? A Dómtól induló, árnyékos utcák rengetegében haladunk, majd a Via dello Studio és a Via del Corso sarkán, egy éppen felújítás alatt álló épület előtt cövekelünk le.