Gondolom, önnek sem tetszik, kedves Ildikó, hogy a közélet nyelve nagyon durva, és megérti, hogy szeretném kizárni a családomból a   sértő, ordenáré stílust. Csakhogy a férjem új munkahelyén divat a mocskos beszéd, és ő újabban átveszi a kollégái nőket lesajnáló fordulatait is. Hisztis csajszikként emlegeti a munkatársnőit, leszólja a női sofőröket. „Mit tökölsz, nyanya? Öreganyám, nincs meg a gáz?” Ha figyelmeztetem, hogy az „öreganyja” legalább tíz évvel fiatalabb nála, megsértődik, mert lejáratom a gyerek előtt. Nemrégiben a barátainkkal grilleztünk családostul, és az ötéves kisfiunk hülye k….-nak nevezte a sógorom nyolcéves lányát a játék hevében. Az óvodában tanulja a csúnya szavakat, mondta a férjem, majd ráordított a gyerekre, hogy kimossa a száját szappannal… Tanítónőként tudom, semmit sem ér az ordítás, ha a szülői minta mást sugall, de tehetetlen vagyok az egyébként rendes, műszaki végzettségű férjem bunkósodási folyamata láttán. Lehet, hogy csak alkalmazkodni akar a környezetéhez? Kedves Ildikó, mit gondol?