– Papa, én fiatalon szeretnék férjhez menni – mondta nekem a nyolcéves Berni a minap.

– Ez nagyon jó gondolat, édesem, de miért jutott ez eszedbe?

– Hát azért, hogy a gyerekeimnek fiatal anyukájuk és apukájuk legyen, nem olyan öreg, mint te.

És még mielőtt bárki félreértené, Berni hangjában nem volt szemernyi vád vagy szemrehányás, mondhatnám azt is, hogy szenvtelen tényszerűséggel közölte mindezt.

– Te már öreg vagy – folytatta Berni – ezért ezentúl nem is papának foglak szólítani, hanem tatának… vagy inkább tatinak, jó lesz?

Szuper lesz, gondoltam, de közben az is eszembe jutott, hogy amikor Berni tizennyolc éves lesz, én már hatvanhárom, és a szalagavató bálján, amikor keringőzni fogok vele, mindenki azt fogja hinni, hogy a nagypapája vagyok.

Sebaj.