Vámos Miklós kérdése:

Kedves János, a magyar rádiózás egyik doyenjévé váltál, akár tetszik ez neked, akár nem. Kíváncsi vagyok, mit szólsz ahhoz, ami manapság a rádió(k)ból szól. El tudod-e fogadni, amikor két viszonylag fiatal ember egymás erőltetett poénjain röhögcsél, és ezt kapják a hallgatók műsor gyanánt. Valamint: ha kineveznének a közszolgálati rádió élére, mik volnának a legelső intézkedéseid?

Szilágyi János válasza:

Kedves Miklós, zavarba hoztál a kérdéseddel, ugyanis nem vagyok rendszeres rádióhallgató. Pedig annak idején a Magyar Rádió az otthonom volt, több mint negyed századot töltöttem ott. Ha kiléptem a szobámból, gondosan eloltottam a villanyt, hogy spóroljak, akárcsak odahaza.

Nekem és a munkatársaimnak természetesen nem az volt a célunk, hogy egymáson röhögcséljünk, inkább a hallgatókat akartuk szórakoztatni. Kifejezetten a megnevettetésükre célzok. Igaz, erre volt egy csapat, akik a Rádiókabarét csinálták. Ha úgy tetszik, ők voltak a hivatásos, a „kinevezett” bohócok, akiket a közönség szeretett, megbecsült, és persze milliónyian hallgatták őket.