Francia Polinézia a végtelen nyár, az egzotikus gyümölcsök, a tetoválások, az óriás színes virágok és a folyamatos kakaskukorékolás földje. Száz Joli itt él a családjával már egy éve. Beszélgetésünk alatt olykor kifordítja a számítógép képernyőjét a kilátásra, és egy pillanatra megcsodálhatom az óceánt, a vulkáni hegyeket és a kertben növekvő tarka virágtengert.

Nagyon különös, hogy önöknél reggel van, nálunk pedig este. Ott felkel a nap, itt meg lemegy, mégis beszélhetünk az internet által.

Igen, én is mindig meglepődöm a fényeken. Épp tizenkét óra a különbség, a földgolyónak pont a másik felén vagyunk.

Hogy kerültek ennyire messzire?

A férjem, Thierry francia, és sokáig éltünk az ő családja közelében Strasbourgban. Én Vágsellyéről származom, Szlovákiából, Magyarországra az egyetemi éveim alatt kerültem, Pécsen ismertem meg Thierryt is. Miután összeházasodtunk, öt gyermekünk született, és felváltva éltünk Strasbourgban és Budapesten. Franciaországban jól éreztük magunkat, de a járvány közbeszólt, egyre kevesebb munkánk lett, és feléltük a tartalékainkat. Ekkor a férjem megpályázott a tengerentúli területeken több tanári állást is – ha már váltani kell, akkor lássunk is valamit a világból –, végül így kerültünk Polinéziába.

Milyenek voltak az első benyomásaik?

Amikor leszállt velünk a repülőgép, azt hittük, valami fesztiválra érkeztünk, nagyon meglepő volt, mert a terminálon kisebb tömeget láttunk, férfiakat és nőket, akik virágkoszorúkkal a nyakukban táncoltak, énekeltek, ukuleléztek. Egy hónap is eltelt, mire rájöttünk, hogy így búcsúztatják a tahiti fiatalokat, akik el szeretnének innen menni, és katonának jelentkeznek a hadseregbe. Nem lehet könnyű nekik, mert Tahiti ugyan nagy, de a száztizennyolc sziget közül a kisebb atollokon alig élnek néhányan, csupán pár száz ember. Ezek a fiatal fiúk pedig egész életükben mást sem láttak, mint kókuszpálmát, tyúkot és a végtelen óceánt. Elképzelhető, mekkora kultúrsokk lehet számukra, amikor leszállnak Párizsban az Orly reptéren. Amikor elmennek vagy megérkeznek, mindenkitől kapnak egy virágkoszorút a nyakukba. Ráadásul minden virágnak megvan a maga emblematikus jelentése, ezért minden koszorú mást jelképez. A második, ami feltűnt, hogy itt folyamatosan kukorékolnak a kakasok.