Fiatalon eszünkbe se jut. Később elodázzuk, elhessegetjük, hol van az még, aztán pánikba esünk és rájövünk, azt se tudjuk, mennyi az annyi. Minél hamarabb kezdünk el anyagilag felkészülni idősebb éveinkre, annál jobbak a kilátásaink.

– Hazánkban az emberek jellemzően csak 40-50 éves korukban kezdenek el azzal foglalkozni, hogy mi lesz velük idősen, hogyan fogják biztosítani a nyugdíjas éveiket. Miközben ennek érthető a pszichológiája – a távoli, nem akut problémákkal kevésbé törődünk –, szigorú szakmai szemmel nézve már ez is elkésettnek tekinthető. Hosszú távon sokkal könnyebb dolga lenne mindenkinek, ha már 30-35 éves korában lépéseket tenne ez ügyben – mondja Süle-Szigeti Bulcsú, a Bankmonitor pénzügyi elemzője.

A nőknek különösen érdemes odafigyelniük a nyugdíjkérdésre, mert sok szempontból kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a férfiak. Egyrészt általában tovább élnek, tehát hosszabb az az időtartam, amit anyagilag biztosítaniuk kell. Másrészt az állami nyugdíjuk gyakran kevesebb, mint férfitársaiknak, a rövidebb szolgálati idő (gyerekvállalás miatt évekre kiesnek a munkából) és az alacsonyabb bér miatt (gyakran alacsonyabb pozícióban vagy részmunkaidőben dolgoznak).

Mekkora nyugdíjra számíthatunk?

Valamiért erősen tartja magát az a mítosz, hogy a munkával töltött utolsó öt év alapján számítják a nyugdíjat, pedig ez nem így van.

– Az ember egész életpályáját figyelembe veszik a nyugdíj megállapításánál: mennyi időt dolgozott, mennyi jövedelme volt, mennyi járulékot fizetett be. Mindezek alapján, nagyon bonyolult módszertannal számolják ki, hogy mennyi lesz az induló nyugdíj. Az életpálya során megszerzett összes bérből átlagjövedelmet számolnak, és ennek bizonyos százalékát kapjuk meg nyugdíjként. A százalék mértéke a szolgálati idő hosszúságától függ. Például 40 év szolgálati idő esetén a nyugdíj mértéke az életpályánk során szerzett átlagjövedelmünk 80%-a, 38 év szolgálati idő esetén viszont már csak 77%-a – magyarázza a szakértő.

– A mai negyvenes-ötvenes korosztálynak számolnia kell azzal is, hogy a demográfiai változások miatt az állami nyugdíjrendszer egyre kevésbé fenntartható. Folyamatosan csökken az aktív keresők száma, miközben a nyugdíjra jogosultak száma meredeken növekszik. Ezt az államnak valahogy kompenzálnia kell. Lehetséges megoldás a nyugdíjkorhatár megemelése: minél később mennek nyugdíjba az emberek, annál tovább fizetnek járulékot és annál kevesebb ideig kapnak majd nyugdíjat. A közelmúltbeli kormányzati kommunikáció szerint nem terveznek nyugdíjkorhatár-emelést, de látva, hogy a legtöbb európai ország a következő évtizedre a korhatár kitolásában gondolkodik, nem kizárt, hogy itthon sem lesz más megoldás. Ez pedig a 15-20 év múlva nyugdíjba vonulókat már érinteni fogja – hívja fel a figyelmet a szakértő.

Ha nem akarjuk, hogy nyugdíjba menetel után csökkenjen az életszínvonalunk, akkor elegendő megtakarítással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy az aktív kori bérünk és a nyugdíjunk közötti különbséget ki tudjuk pótolni. Hacsak nincs egyéb bevételi forrásunk (például ingatlankiadásból, örökségből, a család anyagi támogatásából), akkor ehhez megfelelő megtakarítási konstrukció és fegyelmezettség szükséges.

Ízlelgessük: ÖNYP, NYESZ, nyugdíjbiztosítás

A nyugdíjkorhatár elérése után számos lehetőség van pénzügyi stabilitásunk megőrzésére. Először is nem kötelező 65 évesen nyugdíjba menni, aki teheti, tovább is dolgozhat. Nyugdíjba vonulás után is lehet munkát vállalni. Ilyen esetben főszabály szerint jár a nyugdíj és a munka utáni jövedelem is, és még társadalombiztosítási járulékot sem kell fizetni. (Vannak kivételek, amikor a munkavégzés időtartama alatt a nyugdíjfolyósítás szünetel.) Előre azonban nem tudhatjuk biztosan, lesz-e lehetőségünk dolgozni húsz-harminc év múlva, ezért mindenképpen érdemes megfontolni az előre takarékoskodást.

– Mindenkinek szíve-joga, hol gyűjti a pénzét. Ha valaki otthon vagy sima bankszámlán tartja a megtakarítását, jelentős hozamtól esik el, ráadásul az infláció miatt csökkenni fog a pénz reálértéke. Ennél praktikusabb a tartós befektetési számla, ami ugyan nem kifejezetten nyugdíj célú, de arra is használható, ráadásul különböző adókedvezmények tartoznak hozzá. Választhatunk kifejezetten nyugdíjkiegészítés célú megtakarítási formákat is, amelyekhez 20%-os állami támogatás is jár. Jelenleg három ilyen lehetőség van: az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj előtakarékossági számla – mondja szakértőnk.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP) vannak a legrégebb óta a piacon, összesen több mint 1 millió önkéntes nyugdíjpénztári taggal. Ide havi díjat kell fizetni, amit a pénztár az általunk kiválasztott portfólióban kezel. Nekünk kell eldönteni, hogy milyen összetételű portfóliót választunk, de ezt követően már nincs több teendőnk, az önkéntes nyugdíjpénztár szakemberei intézik a befektetéseket.

– Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításhoz nem kell különösebb pénzügyi szakértelem, jellemzően alacsony költséggel működnek és jó hozamokat lehet velük elérni, viszont általában kevés pénz szokott összegyűlni ezekben. Egyrészt azért, mert a minimális havidíj nagyon alacsony, 4-7 ezer Ft, és az emberek többsége csak a kötelező minimumot fizeti. Másrészt nem annyira szigorú a díjbeszedés, ezért könnyen előfordulhat, hogy kimaradnak részletek, akadozik a befizetés, így viszont a megtakarítás sem növekszik a kellő mértékben – mondja Süle-Szigeti Bulcsú.

Nyugdíjbiztosítást közvetlenül a biztosítóknál vagy partner bankon keresztül tudunk kötni. Jóval szélesebb befektetési palettából lehet választani, mint az önkéntes nyugdíjpénztár esetében, amihez nem árt egy minimális pénzügyi jártasság. Itt 10-12 ezer Ft körül mozognak a minimális havidíjak és komolyan veszik a díjfizetést. Azt is kérelmezhetjük, hogy a havidíjak az inflációt követve automatikusan növekedjenek.

– A magasabb minimáldíj és a szigorú befizetési kötelezettség miatt várhatóan a nyugdíjbiztosításokban lehet összegyűjteni a legtöbb pénzt. Ugyanakkor itt lehet a legjobban mellényúlni a magas költségek miatt. Körültekintően kell eljárni, hogy az ember ne fusson bele egy túl drága biztosításba – teszi hozzá a szakértő.

A nyugdíj-előtakarékossági számlát (NYESZ) egyelőre kevesebben használják, mivel ügyfélként itt kell a legaktívabban részt venni a pénzügyi-befektetési folyamatokban. Ez egy sima értékpapír számla, amelyen a pénz mellett értékpapírokat (állampapírokat, részvényeket) is lehet tárolni, és az ügyfélnek magának kell eldöntenie, hogy mibe fektet, és eszerint intéznie az értékpapír vásárlást és eladást. Ez tehát azoknak való, akik haladó szinten értenek a befektetésekhez.

Úton a pénzügyi tudatosság felé

Itthon eddig kevésbé terjedt el, hogy fizetett pénzügyi tanácsadók segítségét vegyük igénybe a nagyobb pénzügyi döntések meghozatala előtt. Aki erre nyitott, érdemes független tanácsadóhoz fordulnia, aki nincs egyetlen szolgáltatónak sem elkötelezve, és biztosan az ügyfél érdekét tartja elsődlegesen szem előtt. A tanácsadó segíthet a megtakarítási forma kiválasztásában és abban is, hogy milyen összeget érdemes havonta félretenni az ügyfél egyéni körülményeit figyelembe véve. Vegyük figyelembe, hogy igazán átfogó, nyilvános összehasonlító weboldal csak kevés van. Sokkal jobban járunk, ha ezekre, mint a csupán néhány szolgáltatást kínáló – reklámozó – oldalakra hallgatunk.

Bármilyen formáját is választjuk a megtakarításnak, egy biztos: minél korábban kezdjük, annál kisebb összeget kell félretennünk havonta ahhoz, hogy elérjük a nyugdíjas korunkban felhasználni tervezett összeget.

Néhány érdekes adat

• Jelenleg az átlagbér kb. 280 ezer Ft, az átlagnyugdíj pedig kb. 150 ezer forint. Majdnem 50% a különbség.
• Durva becsléssel azt lehet mondani, hogy nagyjából az aktív korban megszokott bér 60%-a lesz a nyugdíj.
• A nyugdíjkorhatár 2022-től 65 évre emelkedik. A nők gyakran ennél fiatalabb korban mennek nyugdíjba, kihasználva a 40 év szolgálati idő után járó korkedvezményt.
• Ha valaki nagyjából havi 80 000 forinttal szeretné kiegészíteni a nyugdíját, az egy évre vetítve kb. 1 millió forint. Ha a nyugdíjkorhatártól, a 65 évtől kezdve 85 évig számoljuk, az 20 év. Tehát 65 éves korára 20 millió forint megtakarításra lesz szüksége nyugdíjas korára. A Bankmonitor elemzője szerint, ha 55 évesen kezdünk takarékoskodni, az havi 132 000 forint befizetéssel jár, szemben a 23 000 forintos összeggel, amit akkor fizetünk, ha már harmincéves korunkban elkezdjük a megtakarítást.

Fotó: Getty Images