Vámos Miklós kérdése:

Kedves Gyuri, újabban (pandémia előtt) te gyakrabban jártál külföldre a könyveid fordítása kapcsán, mint én. Nekem az a tapasztalatom, hogy tíz-tizenöt éve, amint kiderült, hogy magyar vagyok, földerültek az arcok, s azt mondták: Wonderful! (Erre angolul legalább száz szó van.) Ennek sajna már vége, ha mondom, honnét jöttem, úgy néznek rám, mintha meghalt volna az anyám. Érzékeled ezt? És mivel vigasztalod őket?

Dragomán György válasza:

Kedves Miklós,

sokfelé vittek a könyveim, A fehér király is és a Máglya is, ez igaz, de ezt a nagy wonderfulozást én úgy isten igazából sose tapasztaltam. Vagy ha igen, hát inkább nekem és a könyveimnek örültek, nem annak, hogy Magyarországról jöttem. (Persze nálam ez eleve egy bonyolultabb ügy, az én életrajzom Erdéllyel kezdődik, azt meg, hogy Erdély mi és hol fekszik, általában hosszan kell magyarázni, úgyhogy mire annak a végére jut az ember, már véget is ért tulajdonképpen az egész beszélgetés.)