– Papa, neked hány évesen lett okostelefonod? – kérdezte a nyolcéves Berni tőlem nemrég.

– Hát, ha jobban belegondolok, úgy harmincéves korom körül.

– Hogyhogy? A szüleid csak akkor engedték meg, hogy mobilod legyen?

Berni kérdése teljesen jogos, mert az évek során és a felnövekvő gyerekektől szerzett tapasztalatok alapján az a rend alakult ki nálunk, hogy „gombos” telefonja bárkinek lehet, akinek szüksége van rá, mondjuk a különórái miatt. Okostelefonja viszont, amin internetelérés is van, csak annak lehet, aki már elmúlt tizenhat éves. Ezzel a szabállyal mi, szülők sorozatos kellemetlenségeknek és vitáknak tettük ki magunkat, amire némi gyógyírt csak az jelentett, amikor megtudtuk, hogy azok a szülők, akik fiatalabb korban adtak okostelefont a gyereküknek, még többet vitatkoznak. Szóval a telefonozás folyamatos küzdelem, vagy azért, mert van mobil, vagy azért, mert nincs.