A műanyagokat elsősorban akkor gyűlöljük, ha eldobálva látjuk őket, másodsorban akkor, ha tudatosul bennünk, hogy a tengeri élővilágban mekkora pusztítást végez a belőlük képződő hulladék, harmadsorban pedig akkor, ha fölmerül annak esélye, hogy a szervezetünkbe is bejutnak és ott kárt okoznak. Megnéztük, mit lehet tudni a mikroműanyagokról.

Nehéz kérdés a műanyagoké, ugyanis mai életszínvonalunk sok szempontból ezeknek köszönhető, orvostechnikai eszközök formájában pedig egyenesen életmentők. Ettől függetlenül érdemes elgondolkodni azon, hogy minden területen szükségünk van-e rájuk, nem tudjuk-e egyes helyekről száműzni őket.

Nem a méret a lényeg

Ezt a gondolkodást a döntéshozók már el is kezdték helyettünk: az egyes termékek betiltásáról még 2019-ben döntött az Európai Parlament, az ennek nyomán idén júliusban életbe lépett hazai szabályozás pedig szigorúbb is az uniósnál. Persze a boltok polcairól nem tűnt el azonnal minden ilyen portéka, egyrészt mert a készleteket még el lehet adni, másrészt mert a szigorítás csak az olyan termékekre vonatkozik, mint például a vastagabb falú, biológiailag nem lebomló zacskók, a fültisztító pálcák, az evőeszközök, tányérok és szívószálak, a hungarocellből készült eldobható étel- és italtartók.

A műanyagok azért szúrják sokak szemét, mert kőolajalapúak, így előállításuk nem éppen környezetbarát, rengeteg hulladék is termelődik miattuk. Plusz ott vannak a mikroműanyagok, amelyek a természetre biztosan, egészségünkre pedig nem kizárhatóan veszélyt jelentenek.