Barbó egy sörényfodrász volt, és oroszlánokat fésült. De az oroszlánok nem hagyják, hogy csak úgy megfésüljék és megnyírják őket, ezért Barbó kitanulta, hogyan csinálja. Miközben csattintgatta az ollóját és hussantgatta a fésűjét, ide-oda szökkent: itt is belefésült a sörénybe, ott is belefésült a sörénybe, az oroszlánok meg, hárr, hárr, odaharaptak, hogy elkapják őt, de csak az üres levegőben csattant össze a foguk, mert Barbó mindig arrébb ugrott. Az ugrása közben itt is, ott is igazított kicsit a sörényen – így készítette el az oroszlánok frizuráját.
Egy nap kapott egy levelet:
Barbó Úr!
Dölyfös Baltazár gróf vagyok, és van 72 hím oroszlánom. Felkérem, hogy nyírja és fésülje meg őket a közelgő, skóciai oroszlán-szépségversenyre.
Azt akarom, hogy az én oroszlánjaim legyenek a legszebbek! Jöjjön, amilyen gyorsan csak tud!
Aláírás: Gróf Dölyfös Baltazár.
Így hát Barbó fogta a fésűjét meg az ollóját, és a bogáncsléghajójával elrepült Skóciába. A gróf már türelmetlenül várta. A szakállát rágcsálta. Barbó rögtön látta, hogy egy felfuvalkodott hólyag.
Ilyeneket mondott, hogy:
