A női test változásaival kapcsolatban gondolkodásunkat alapvetően meghatározzák az elcsépelt költői képek. Rögtön az ugrik be, ahogy a lány teste bimbózik, az asszonyé teljes virágában pompázik, majd hervadni kezd, végül szirmait hullajtja. Ezeket a férfiak által megénekelt korszakokat nőként nem túl vidám megélni. Még a bimbózást meg a virágzást sem, hogy a hervadozásról ne is beszéljünk. Illetve de, beszéljünk csak arról is!
A női testnek és a hozzá fűződő viszonynak gazdag az irodalma, pszichológusok, szociológusok, dietetikusok és személyi edzők ugyanúgy véleményt formálnak róla, mint hírességek, influenszerek, közéleti személyiségek és civilek. Ha csak egy kicsit is megkapargatjuk a felszínt, máris darázsfészekben találjuk magunkat. A tökéletességre törekvők szerint egy igényes nőnek minden életkorban makulátlan a bőre, nincsenek kósza szőrszálai vagy súlyfeleslege. A természetesség hívei úgy vélik, az Úr adta a csípőtáji párnákat és az ősz hajat, tehát így vagyunk szépek. A pozitív hozzáállást hirdetők azt mondják, minden test egyformán gyönyörű, legyen az vékony, molett, sápadt vagy foltos.
Ebben az iszonyú hangos véleményzajban nehéz megtalálni az utat a saját testünkhöz, ami más, mint az anyánké, a kortársaké, és főleg nagyon más, mint amit a legtöbb óriásplakáton vagy az Instagramon látunk. Épp hogy megszokjuk a formáját, működését, máris egy másik életszakaszba lépünk, ami egészen új kihívásokat tartogat.
Hullámhegyek és -völgyek
Egy nő életében vannak olyan időszakok, amikor szembetűnően változik a teste: ilyen a pubertás, a várandósság, a menopauza, majd az időskor, és az átalakulásokkal nem könnyű megbarátkozni. Falucskai Henriett klinikai szakpszichológus azonban rámutat, hogy ezek az életszakaszok mindig komoly lelki változással is együtt járnak, gyakran sokkal inkább emiatt nem érezzük magunkat kényelmesen.
– A kamaszkor idején lesz a lányból nő, a gyerekből felnőtt. Teljesen más értékrendnek kell megfelelnie, hirtelen mást várnak tőle, más megítélés alá esik, más szabályrendszerben kell teljesítenie. Ez egyrészt vágyott dolog, mert a kislány szeretne nagylány lenni, nők között mozogni, úgy kinézni, úgy viselkedni, ugyanakkor az egész ijesztő és ismeretlen. Általában ki-be ugrál a szerepből, ameddig csak lehet – most nő, egy óra múlva újra kislány. És ezzel párhuzamosan óriásit változik a test is, aminek vannak pozitív és negatív oldalai, ráadásul az utóbbiakról senki nem beszél. A képeken és a menő lányokon nincsen sem szőr, sem pattanás, és nem zsírosodik a hajuk, éppen ezért minden hibát azonnal el kell fedni. Hasonlóan zajlik a terhesség és a szülés utáni időszak, ami szintén vágyott és félelmetes is egyszerre. A valóság egészen másképp fest a hétköznapokban, mint a retusált képeken, és ilyenkor a nőnek még ideje sincs arra, hogy a külsejével foglalkozzon, hiszen felelős lett egy másik lényért, akinek az igényei messze felülírják az ő megjelenését. A pubertástól és az anyává válástól eltérően a menopauzánál a veszteség érzése az, ami mellbe vágja a nőket, megélik, hogy nem újabb képességeket szereznek, hanem régieket veszítenek el, úgy érzik, már kifelé mennek a vásárból. Ezt követi az időskor, amikor a testi hanyatlás nagyon erősen rányomhatja a bélyegét a kedélyállapotra, amikor már nemcsak az a bajunk, hogy itt-ott több a zsírpárna és a ránc, hanem az is, hogy nem látunk, nem hallunk, nem tudunk jól mozogni.
