Régóta tudjuk, hogy az újságok, filmek, reklámok és a divat mekkora hatással vannak arra, milyen az ideális nőről és férfiról alkotott képünk. Az online térben ezek a hatások még inkább felerősödtek, az állandó összehasonlítás, a közösségi média folyamatos jelenléte már a kiskamaszok, sőt a még kisebb gyerekek testképét is rombolja, torzítja. Tari Annamáriát, a téma klinikai pszichológus szakértőjét kérdeztük erről.

Mióta tudjuk, hogy a médiának jelentős szerepe van abban, hogyan gondolunk a testünkre, milyen az ideális testképünk?

Már évtizedekkel ezelőtt is voltak arra vonatkozó kutatások, hogy a fogyasztói társadalom megjelenésével a test eladható árucikké és folyamatosan feljavításra szoruló dologgá vált. A fogyasztói kultúra képi világában végtelenül kombinálható témák ismétlődnek: fiatalság, szépség, energia, jó kondíció, fényűzés, élvezet, szórakozás. Mivel csak ezek a képek és fogalmak forognak, pszichológiai hatásuk és érzelmi üzenetük egyre erősebb, mintha a „jó életre” csak az jelentene biztos receptet, ha valaki felülírja a biológiai változásokat, és mindent megtesz azért, hogy önmagát konzervált formában megőrizze. A szépség- és divatipar folyamatosan azt sugallja, hogy nőként muszáj szépnek lennünk, muszáj folyamatosan tökéletesen kinéznünk. A férfiakat is érintő jelenség ez, de a nőket különösen eltalálták. Ma már azt is látjuk, hogy a közösségi média a szüntelen összehasonlításnak és rivalizálásnak köszönhetően a tíz-tizenhárom éves kislányokban is előállítja a saját testtel kapcsolatos szorongásokat. Bár mi, pszichológusok azt szoktuk mondani, hogy a stabil énkép megvéd, és ez igaz is, de amikor ilyen súlyú nyomás nehezedik ránk, ennyi benyomás ér bennünket a közösségimédia-felületeken, akkor ez a stabilitás elkezdhet gyengülni, és a végén óhatatlanul az önértékelés csökkenését idézheti elő. A skála szélső vége pedig akár depresszió is lehet.

Én is találkoztam olyan, a kétezres évekből származó kutatással, ami során azt találták, hogy hétéves gyerekek félnek a kövérségtől. Az eredmények szerint pedig ez a félelem az életkor előrehaladtával egyre inkább nő. Azóta hogyan változott a helyzet?