A tengeren csak víz van, szél és napfény, vitorlázás közben nincs sok dolgunk, lessük a szirének feltűnését, vagy legalább egy-egy mosolygó delfinét, és tiszta időben a fedélzeten sütkérezve egy-két jó könyvet is kiolvashatunk. Éjszakánként ránk borul a csillagos égbolt, és a tábori konyhán megfő a finom vacsora. A tenger felől másképp látszik az élet, jobban feltűnik, mennyire aprók vagyunk.

Vitorláskalandjainkra Murter szigetéről indulunk, ami körülbelül hetven kilométerre fekszik Zadartól. Betina városába tartunk, itt a kikötő, ahol már vár ránk a kapitányunk, Lengyel János az Emese nevű hajóján. Heten vagyunk, mint a gonoszok, vele együtt nyolcan, és kis hajókabinokban lesz a szállásunk, épphogy elférünk bennük. Szerencsére a fedélzeten nem ennyire szűkös a hely, nap közben végig ott élvezzük a nyaralást.

Éjszakai lebegés

Be kell vásárolnunk, hogy a hajó legénysége ne éhezzen odüsszeuszi kalandjai során, akkor sem, ha épp nem találunk a kis szigeteken boltot vagy éttermet. Halat és félkész csevapot is veszünk, hogy helyi ízekkel bővítsük a magyaros étrendet. A halat a kapitányunk készíti el, ezzel is kényeztetve a társaságot. Az első estét még a kikötőben töltjük, és miután felsétáltunk a domboldalon a hófehér templomhoz, leereszkedünk a városka főterére. Már sötétedik, egy part menti kiskocsmában pelinkováccal koccintunk a szerencsés megérkezésre, és közben hosszan nézzük a helyi férfiakat, akik pétanque játékkal szórakoztatnak minket és önmagukat.