A koronavírus-járvány legyőzését leginkább az oltások segítik, amelyek, ha a fertőződést nem is mindig előzik meg, de a betegség súlyos lefolyását igen. Feltéve, hogy az adott vakcina kiváltotta a megfelelő immunválaszt, és termelődött bennünk ellenanyag. Hogyan lehet ezt ellenőrizni?

Ha egyszerűen akarnánk megfogalmazni, mire jók a vakcinák, akkor azt mondanánk, céljuk az – függetlenül attól, milyen technológiával készültek –, hogy a kórokozóval szemben hosszú távú immunválaszt váltsanak ki. Azaz emeljék a vele szemben képződő ellenanyagok szintjét. Így van ez a koronavírus ellen fejlesztett oltóanyagokkal is, amelyek a vírus egyes mutációinál magának a fertőződésnek is elejét vehetik, vagy ha azt mégsem sikerül kivédeniük, akkor legalább azt megelőzhetik, hogy kórházi kezelésre szoruljunk, életveszélyes állapotba kerüljünk. Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) augusztus elejei adatai például azt mutatták – az USA-ban szinte kizárólag a Pfizer és a Moderna mRNS-vakcináját használják –, hogy a teljes oltási soron átesettek több mint 99,99 százaléka megúszta a kórházi kezelést, életét pedig pláne nem vesztette a koronavírus miatt.

Beszédes számadat

Bár valamilyen szinten minden oltás hatékony, a hazai adatok nem olyan megnyugtatók ezen a téren, az idősebbek körében pláne nem. Ennek fő oka, hogy a nálunk széles körben alkalmazott kínai vakcina hatékonysága ennél a korosztálynál nem túl fényes: az ezzel oltott 60 év felettiek 25 százalékánál egyáltalán nem termelődött úgynevezett semlegesítő antitest, a 80 év felettieknél ez az arány pedig már 50 százalék volt. Kijelenthető, hogy az alacsony ellenanyagszint nagyobb esendőséget jelent, a gyenge vagy nem is létező védettséget ugyanis egyértelműen jelzi, ha a vérben keringő antitestek mennyisége kevés. Ilyenkor abban sem lehet reménykedni, hogy a szervezet más eszközökkel fog fellépni a koronavírus ellen.