A Covid mindent felülírt, különösen a munka világában, és éppen arra világított rá, hogy rugalmas beosztás mellett mindent meg lehet oldani. Sokszor jobban is.

Még mindig keressük, mi lenne a mindenki számára kielégítő, optimális munkaidő. Ismét előtérbe került a négynapos munkahét ötlete, amely már az 1970-es évek óta létezik. A járvány alatti válsághelyzetben sok cég számára jelentett megoldást, de kérdéses, hogy hosszú távon működhet-e.

Izlandon bevált

A négynapos munkahét eddigi leghosszabb kísérlete Izlandon zajlott, 2015 és 2019 között. A programban több mint 2500 dolgozó vett részt, vagyis az ország munkavállalóinak egy százaléka. A munkaidőt 35-36 órára csökkentették, miközben mindenki megkapta a korábbi fizetését. Különféle irodákat, óvodákat, szociális intézményeket és kórházakat is bevontak. A beszámolók alapján a dolgozók kiegyensúlyozottabbak és kevésbé stresszesek lettek, emellett nőtt a termelékenység is, így nem volt érezhető a napi kétórás kiesés. Sőt, az emberek elkezdtek jobban kötődni a munkahelyükhöz, mert érezték a megbecsülést. A kutatók szerint az állami szektor tökéletes terep a rövidebb munkahét bevezetésére. Mára Izland munkaerejének 86%-a ebben a rendben dolgozik.

Az Unilever új-zélandi részlege jelenleg is teszteli ezt a felállást, náluk a dolgozók maguk választhatják ki a szabadnapjukat. Spanyolország kormánya pedig várhatóan év végén indít egy országos pilot programot. A részt vevő cégek kockázatának minimalizálása érdekében az állam támogatja az átállás költségeit. A kezdeményezést többek között a klímaváltozás miatt indították, a kisebb szén-dioxid kibocsátás reményében. Nemrégiben még Japán kormánya is törekvését fejezte ki arra, hogy csökkentsék a munkaórák számát.

New Yorkban a pandémia hatására alakított munkarendjén egy szoftvercég, igaz, ott napi tíz órát dolgoztak négy napon át. Az eredmények így is biztatóak, javult a munkafolyamatok hatékonysága, mivel kevesebb nap alatt végeztek egy-egy projekttel. Hazánkban egy informatikai biztonsággal foglalkozó cégnél a munkavállalók egy része heti 30-35 órát dolgozik. Egyesek a hét minden napján hat órában, míg mások négy nap alatt igyekeznek elvégezni feladataikat.

A munkaidő-csökkentés nem standard eszköz, sokféle módja létezik, eltérő kimenetelekkel. Ahogy a fent említett példák is mutatják, alapvető különbség lehet abban, hogy jár-e bércsökkentéssel, egyéni vagy kollektív szinten alkalmazzák-e, vagy hogy a munkanap, illetve a munkahét hosszát redukálják-e.

És itthon?

A négynapos munkahét hazai megvalósíthatóságát és hatásait az MTA–ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportja vizsgálja. Véleményük szerint a bércsökkentéssel járó egyéni bevezetés a társadalmi egyenlőtlenségek új dimenzióját keltheti életre, hiszen a nagyobb jövedelemmel rendelkezők vállalhatják el. Ők azonban azt is érezhetik, hogy hátrányba kerülnek munkatársaikkal szemben, előléptetéstől eshetnek el. Ráadásul nem minden szektorban valósítható meg az elképzelés, a munkaórák meghagyása mellett sem, ugyanis a megterhelő fizikai munkát végzők nem fogják a napi tíz órát választani. A jóslatok alapján leginkább a kisebb vállalkozások élhetnek ezzel a lehetőséggel.

Pró:

• Alacsonyabb működési költségek
• Elégedett alkalmazottak, növekvő lojalitás a cég iránt
• Kevesebb stressz, kisebb esély az egészségügyi problémákra
• Koncentrált, hatékony munkaerő
• Vonzó lehetőség az álláskeresőknek

Kontra:

• Nem alkalmazható minden üzleti modellnél
• A stressz-szint növekedhet is, mert egységnyi munkára rövidebb idő jut
• A meghosszabbodott munkanap fárasztóbb

Fotó: Getty Images