Rögtön az elején szeretnénk leszögezni, hogy ez a cikk nem arról fog szólni, mennyire rettenetesek a jómódú emberek gyerekei, és hogyan teszi őket tönkre a dúsgazdag lét, amelybe beleszülettek. A pénz és a gyerekek kapcsolata globális válságba került, és ez a válság már egyáltalán nem csak a tehetős családból származó aranyifjakat érinti. Hiszen ahogy szakértőnk mondja, akár havi 800 forint is elég ahhoz, hogy kiöljük a gyerekekből az emberi érzéseket. Jó hír viszont, hogy a pandémia ebben a témában is ébresztőt fújt.
Emlékszem, gyerekkoromban, valamikor a nyolcvanas évek végén mindig ugyanoda mentünk fürdőruhát venni. Élénken előttem van, ahogy az eladó hölgy megkérdezi a méretemet, majd előhúz egy dobozt, amelybe akkurátusan be vannak hajtogatva a fürdőruhák. Kivesz hármat-négyet, és a pultra teríti a következő kísérőszöveggel: „ezeket tudom mutatni”. Az a három-négy darab a pulton képviselte a világ összes fürdőruháját, amely ott és akkor számomra elérhető volt. Ma egy tízéves kislány ennek akár az ezerszereséből is válogathat, részben a boltokban, és még nagyobb részben az online áruházakban. Néhány évtizeddel ezelőtt a ruhák, a játékok vagy akár az édességek töredékének a töredéke volt elérhető az átlaggyerekek számára. A mai világban, ebben a szédületes fogyasztói társadalomban azonban mennyiségi dömping van, viszonylag olcsón megvehető sok-sok holmi, így a rengeteg tárgy és ajándék, amelyet egy gyerek megkaphat, többé már nem csak a gazdagok privilégiuma. Globális jelenség, hogy fillérekért hozzájuthatunk nagyon sok olyan dologhoz, amely néhány éve vagy évtizede még elérhetetlen volt, és ez persze abban is megmutatkozik, ahogy gyerekeinket is elárasztjuk tárgyakkal.
Lehet-e tárgyakban mérni a szeretetet?
Pszichológus szakértőnk, Páli Patrícia szerint a szülők egy része önként, másik része társadalmi nyomásra száll be ebbe a spirálba. – Ha azt látjuk, hogy az óvodában a másik gyerek megint egy új kisautóval érkezett, valahol ez mintaként is tudatosodik bennünk – mondja –, és két okunk is van rá, hogy mi is vegyünk egy újabb kisautót a gyerekünknek. Egyrészt megtehetjük, mert nem túl drága, másrészt az is hajt, hogy azt kérdezzük magunktól: pont mi ne adjuk meg azt az örömöt, hogy neki is legyen egy új kisautója?! Közben azért lássuk be, az emberi érzésekkel, érzelmekkel világszinten meglehetősen hadilábon állunk. Azt a fajta törődést, miszerint a gyerekünk fontos nekünk, sok családban egyre inkább kiváltják a fröccsöntött műanyag játékok és a csokiszeletek. Kimutatni az emberi érzéseket, megélni, hogy ezeknek valódi értékük van, napjainkban egyre embert próbálóbb feladat.
Bizonyára szinte mindenkinek van olyan ismerős gyerek a környezetében, aki minden alkalommal azzal a kérdéssel fogadja a hozzájuk látogatóba érkezőket, hogy mit hoztak neki. Nem túl rokonszenves üdvözlés, de persze egyáltalán nem a gyerek hibája. Ő csak megtanulta, hogy tárgyakon, kisebb-nagyobb ajándékokon keresztül kap törődést, így számára természetes és el is várható, hogy ez folyamatosan így legyen.
