A Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigetén nyaraló turisták többsége legfeljebb a főváros, Nicosia török oldalára sétál át egy-két órára, az északi részeket teljesen kihagyják. A rendkívül népszerű görög oldalhoz képest ez a senki földjének tűnik, és a látnivalók ellenére fenntartásokkal érkezik az a kevés látogató, mert tudják: a hetvenes években ezen a vidéken véres háború dúlt. A szöges dróton túl azonban izgalmas világ várja a bátrakat.

1974 júliusában Cipruson a görög katonai junta támogatásával puccs történt, a szigetet Görögországhoz akarták csatolni. Erre válaszul török csapatok szálltak partra, elfoglalták a sziget 37 százalékát, és az északon élő görög cipriótákat elűzték az otthonukból. Észak-Ciprust jelenleg csak Törökország ismeri el, nem része az Európai Uniónak, fizetőeszköze a török líra.

Múlt és jövő egymás szomszédai

A nagyobb ciprusi nyaralóhelyekről több társaság is indít buszos kirándulást a török részre, de már az is megoldható, hogy saját bérelt kocsival menjünk, csak a határ átlépésekor külön biztosítást kell kötni a járműre. 

A határon újraélhetjük a gyerekkorunkat, az összes útlevelet átbogarásszák, ellenőrzik az uniós oltási papírok minden oldalát, és feltesznek millió kérdést, hogy minek megyünk, hová megyünk, mit fogunk csinálni. Bennünk aktivizálódott a csehszlovák és jugoszláv átkelőkön szerzett rutin, mindenre türelmesen feleltünk és mosolyogtunk, így végül bebocsátást nyertünk.