Ahogy belépek a Fő utcai üzletbe, a Trapper márkaboltba, belém vág, micsoda csoda, hogy itt van, hogy létezik ugyanúgy, mintha megállt volna az idő. Nádasi Sándor a pult előtt áll, arcán széles, büszke mosoly. Az ember, aki már a hetvenes években a vezetője volt Budapest akkor egyetlen farmerboltjának, és akinek keze alatt az egekig szárnyalt anno a Trapper.
A polcokon glédába hajtva a nadrágok, ingek, pólók. A pulton vendégkönyv. Benne csupa kézírással százféle köszönet. Az emlékekért, a minőségért, a kedves kiszolgálásért, sok nyelven, a világ különböző szegleteiből.
– Minket csak a minőség tart életben – mondja Sándor. – Mert annak a híre apáról fiúra száll. Hogy a Trapper negyven éven át is úgy áll az emberen, akár az új. És különleges… Nézze ezt – egy világos nadrágot mutat. – Porcelánszín. Ilyet nem lát máshol. És frissek vagyunk, mint a hajnali szellő! Ha változik a trend, már szabjuk is utána. Nem az van, hogy rohanok a nagykerbe, meg import után nézek, meg Kínából rendelek, de nem ám. Én megcsinálom rögtön, ami kell, magam. És ez a mi titkunk. A mi saját szabványsorunk…
– Negyvenhatos gyerek vagyok – folytatja, prózaian. – Jól éltünk mi Debrecenben, csak aztán sutty, lebombáztak mindent. Nyolcéves voltam, amikor 1955-ben Budapestre kerültünk, afféle proletár népvándorlás volt akkor – mosolyog. – A Corvin Áruház mellett kaptunk lakást. Akkor, ’56-ban fedezték föl, hogy az én halottnak hitt nagyapám él és virul, mégpedig Kolozsváron, ahol még a háborúban állomásfőnök volt, csak aztán szépen átvonult felette a front. Talált is magának időközben egy menyecskét, akivel aztán éttermet nyitottak, épp szemközt a Hunyadi szoborral. A nagyanyám meg újra férjhez ment, úgyhogy – tudtán kívül – bigámista lett. ’56. október 22-én anyám felkerekedett, és kiment Kolozsvárra az apja után. Másnap, 23-án oroszból kaptam egy intőt. A tanár úr megbízta az egyik gyereket, aki egy kis spicli volt, hogy az intőt föltétlen vigye fel a nevelőapámnak. Az én nevelőapám tudniillik úgy aprított engem ilyesmiért, mint a répát. Csakhogy akkor már óriási tömeg verődött össze a lakásunk előtt, a Corvin Áruháznál. Így, akkor egyetlenegyszer, megúsztam a verést… Viszont helyette kitört a forradalom.
