Dönci már a felkelésnél tudta, hogy ez a nap a világ legunalmasabb napja lesz. Odakint szürke volt az ég, és megállás nélkül esett az eső. Jól látszott, aznap nem lehet kimenni a játszótérre. Ráadásul apa ezen a hétvégén is dolgozott, és anya sem ért rá, mert főzött.
Döncinek ötlete sem volt, hogy mivel foglalja el magát. Már úgy unta az összes játékát, hogy rájuk se bírt nézni.
– Hívd át Áront játszani! – kérlelte az anyukáját tízpercenként egyszer. Aztán ötpercenként egyszer. Aztán megállás nélkül. Aztán már nem szólt semmit, csak leült anyához a konyhába, és szemrehányóan nézett.
Az anyukája végül megelégelte a nyaggatást, és felhívta Áron szüleit.
– Sajnos Áron nincs otthon, mert születésnapra ment – mondta anya, miután letette a telefont. – De Fanni szívesen átjön hozzád.
Dönci megvakarta a fejét. Több baja is volt. Egyrészt Fannival még sosem játszott külön, csak úgy, hogy Áron is ott volt. Másrészt Fanni lány. Dönci elképzelni sem tudta, hogy mit lehet játszani egy lánnyal.