Kedves Ildikó, az intézmény nevét nem adom meg, de azt megírom önnek, hogy a barátnőm olyan drága iskolába íratta a hatéves kislányát, hogy én elképedtem! Nincs jobb anyagi helyzetben, mint mi, retteg is, hogy képes lesz-e tizenkét éven át fizetni a tandíjat, de szerinte az iskolaválasztással megpecsételjük a gyerekünk sorsát: az elithez fog-e tartozni, vagy lemarad. Ildikó, én pénzügyekben óvatos vagyok! Kiszámoltam, mi nem tudnánk megfizetni ezt az iskolát – a kisfiam jövőre lesz elsős –, mert akkor semmi másra nem jutna, és nekem fontosak az ünnepek, a nyaralások, és nem tudnék állandó anyagi bizonytalanságban élni. De a barátnőm okos, diplomás nő, tisztában van korunk kihívásaival, politikailag is tájékozott, tehát elképzelhető, hogy nem hozok elég áldozatot a gyerekem boldogulásáért, ha jövőre beíratom a közeli, egyébként elég jó hírű általános iskolába. Talán tényleg kockáztatni kellene, mert több nyelv magas szintű ismerete nélkül már moccanni sem lehet, és az érettségi csak akkor ér majd valamit, ha felveszik főiskolára vagy egyetemre. Kedves Ildikó, újságíróként és nagycsaládos anyukaként mi a véleménye?