Jutalomjátéknak tekinthető a színésznő A nomádok földje című alkotásban nyújtott alakítása, amiért a legjobb női főszereplő kategóriában idén Oscar-díjat kapott. Időközben a hazai mozikba is eljutott a film, amelynek főszereplője a magánéletében és a filmvásznon is allűröktől mentes, nem szelfizik rajongókkal, de szakít rá időt, hogy beszélgessen velük pár percet. Szembemegy mindazzal, amit Hollywood megkövetel, a szakma és a közönség mégis a lábai előtt hever.

Nem túl elegáns egy ennyire tehetséges színésznő esetében a külsejével kezdeni egy portrét, de Frances McDormandnél ez megkerülhetetlen. Nem arról van szó, hogy csúnya volna, egyszerűen csak nem a megjelenésével kíván érvényesülni. Nem érdekli, egy díjkiosztón milyen ruha van rajta, ahogy a szerepeiben sem akar szép vagy szerethető lenni, neki egy a fontos: hogy hiteles legyen. Időbe telt, mire a rendezők felismerték, milyen erő rejtőzik ebben a magabiztos nőben. Bevallása szerint sokáig hol túl fiatal, hol túl öreg volt a főszerephez, aztán túl magas vagy túl alacsony, esetleg túl szőke vagy túl barna. De ő tudta, eljön az a pont, amikor a megfelelően szőke, nagyon csinos, hamvasan fiatal mellé kell egy másik – így tökélyre fejlesztette azt, hogyan kell a másiknak lenni.

Árral szemben

Fiatalkoráról filmet lehetne forgatni Hogyan cáfoljunk rá a sztereotípiákra? címmel. Cynthia Ann Smith néven született Illinois államban, édesanyja egyedülálló lányanyaként nem tudta vállalni egy kisbaba felnevelését, ezért örökbe adta. Nevelőszüleinél nagycsaládba csöppent, két örökbe fogadott testvére mellett több gyerek is megfordult náluk, akikről a lelkész apa és ápoló anya nevelőszülőként gondoskodott. Apja hivatása miatt gyakran költöztek, és mivel mindenhol árgus szemmel figyelték, hogyan viselkednek a lelkész gyerekei, sokáig kifejezetten visszahúzódó volt. Minden vasárnap együtt énekelték a zsoltárokat a templomban, nyaranta Bibliatáborba jártak, esténként a mama főztjét ették az asztali áldást követően. Hetedikes korában irodalomórán pár jelenet erejéig ő játszhatta Lady Macbeth szerepét, és hirtelen megérezte, milyen az emberek figyelmét lekötni. Beiratkozott drámaszakkörre, ahol soha nem került középpontba, mindig ő volt a hangos, karakteres mellékszereplő. Ez egyáltalán nem vette el a kedvét, a Bethany Főiskolán alapdiplomát szerzett színjátszásból, majd a mesterképzést a Yale-en végezte el. Tinédzserkorában alkalma nyílt, hogy találkozzon az édesanyjával, de visszautasította a lehetőséget, mert még élt benne a keserűség, hogy nem kellett, hogy elhagyták.