Hazánk arborétumaiban számtalan olyan öreg fa él, amely az 1800-as évek első felében bújt ki a magból. A legszebb fás gyűjteményekben és botanikus kertekben barangoltunk.

Egy öreg fa lombkoronája alatt, több méter átmérőjű törzsét átölelve mindenki megtapasztalhatja, milyen ereje, kisugárzása van egy ilyen csodálatos élőlénynek. Századokkal előbb élt őseink nagyszerű örökséget hagytak ránk, amikor honi és távoli vidékek különleges magvait, növényeit gyűjtötték össze és telepítették kertjeikbe.

Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert

A pompás arborétumot Vigyázó Sándornak köszönhetjük, aki 1871-ben vásárolta meg a területet. Kastélykertjét a legjobb hazai szakember, a József főhercegnek is dolgozó Jámbor Vilmos tervezte. Évekig tartó, hatalmas munka kezdődött: összefüggő tórendszert, lankás domboldalakat alakítottak ki, amelyekhez a köveket a Váctól északra magasodó Naszály hegy bányáiból szekerekkel szállították. A Sziklás-tó feletti szurdokvölgyben vízesést létesítettek, végül, hogy a romantika is meglegyen, gótikus műromot is építettek a szigeten. A tulajdonos francia és német kertészetekből hozatott növényeket, hazai birtokosokkal cserélt fákat, a 19. század végén pedig gyűjteményes kertet is alapított, számos egzotikus növénnyel. Vigyázó Sándor sokáig élt szeretett fái közt, 1921-ben, 96 éves korában hunyt el. Roppant vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, ám az örökösök közötti évekig tartó pereskedés idején az arborétumot sajnos elhanyagolták. 1936-ban az új tulajdonos lebontatta az emeletes kastélyt, helyébe a ma is látható udvarházat építtette, a kert felét kivágatta, a második világháború pedig további pusztítást okozott Vácrátóton.